Sok jóból ismét kitűnő

A „Philip, a belga” egész jó étterem volt, leszámítva az egyik oldalról karót nyelt, másik oldalról a vendég füle hallatára szitkozódó kiszolgálást. De vélhetően nem ezért ment tönkre.
Utána jött a Balzac 35, amit nem sikerült meglátogatni, pedig érdemes lett volna, annál is inkább, hogy a két meghatározó magyar étteremkalauz a Gault Millau és a Dining Guide ritkán ítél ennyire eltérően egy hely vonatkozásában. A GM 8 pont alá értékelte, a Balzac 35-öt, a DG viszont beválogatta a Top100-ba. No de erre már nem lesz alkalmam, mert a helyen nyílt egy ázsiai levesező dim sum-levessel, phoval, egyebekkel.
Hatalmas kondérokban főzik a jóféle húsokat, ahogy az ember a mosdó fele igyekszik rálátása van a konyhára is. Mivel addigra már több étteremben is jártunk, nem rendeltünk csak egy dim sum levest és a két desszertet az összefogott, rövid étlapról.
A leves jó volt, bár nem annyira vibráló, mint a legtöbb helyen a pho, igaz nem is pho-nak adták el. A dim sumok mirelitből származtak, ez majdnem biztos, magam is vettem ilyet a kínai negyedben. Nem tettek bele zöld koriandert, de kérésre igen hamar hoztak szép kis tálkában, ahogy chilit is. A feketerizs-desszert és a tapioka-puding jó volt, bár mindkettőn lehetett volna még javítani.
A dizájn megnyerő, ipari, modern, tetszetős, a látogatottság meglehetős, úgy tűnik, ez hely hamar meglelte törzsközönségét. Méltán.