Az átlag átlaga

Úgy kerültem ma ide, hogy az Etele Bisztróban akartunk enni valamit, de beláttam, hogy a hely nem igazán alkalmas a helyben fogyasztásra, hazavinni nem akartunk semmit, hát kínomban átmentünk az Etele Plázába. Délidő van, az emberek időközben jobban belakták már, mint kezdetben, itt nem látszik az infláció, mindenki eszik százszámra mindenhol. Hol nem ettem még? Mentem végig, háát, szinte mindenhol voltam már... na, akkor marad a KFC, itt még nem. Jó, de mi lehet ebben kellemes meg a meglepetés? Semmi. Lány arcán kötelező vendégek járó mosoly, aztán villámgyorsan le is olvad. Ezt kétszer is meg tudta csinálni. Rendeltem csípős csíkokat, krumplit, káposzta salátát, meg egy kis üveg narancslét. Mindez semmi különös, a legátlagosabb gyorsebéd. Na, de ez a szinte semmi már 4580 forintba kerül. Hát itt az infláció mégis. Család ül velem szemben, szintén a KFC-ből esznek, de mint az előemberek a barlangban. Semmiféle illemszabály nincs már, a kézzel zabáló csámcsog, közben beszél, a szájából fröcskölnek a falatok, könyököl, leszór, szemetel, lábát felteszi evés közben. Apa jár az élen példamutatással. Közben a nejem a Crepesnél vadászott magának valamit. Az sokkal később lett kész, aztán egy asztalnál találkoztunk. Kutya ugat valamelyik asztal alatt. Úgy emlékeztem, hogy más plázákban ki van írva, hogy az éttermi részre kisállatot nem... itt más a szabály. Hát de jó itt ebédelni.