Óbudai félmúlt

A Tímár utcába igyekeztem ma és a tér sarkán találtam a Kerék Vendéglőt, nem ide készültem, de ha már itt voltam, egy óbudai kisvendéglő, az már döfi! Vendég alig, üljek bárhová, érezzem jól magam. Ok. Valamit, ami gyors és van is... megbeszéltük, hogy húslevest fogok enni májgombóccal, meg pacalt, igazi pacalt, semmi köröm, csülök, velő, hozzáadott miegymás. Jó is ez. A vendéglő... keresem a megfelelő szót... nem az a jó, hogy retró, mert nem elég retró. Nem is igénytelen. Szóval, nem akar ez sehová vinni, a hangulat abszolút nincs itt. Inkább amolyan étkezde/kifőzés jelleg. A felszolgáló úr szívélyes, segítőkész. A szervizasztal egy teljesen érthetetlen helyen van, a belső tér közepén. Nagyon idétlenül néz ott ki, de lehet, hogy így kényelmes. Kapom az evőeszközt, és mit is tagadjam, a villán van két sárga folt, ami nem oda illik... a késen nincs, a kanálon sem. Megtörlöm hát a szalvétával és lejön. Kiszaladok kezet mosni, a WC közepesen alkalmas, de nem mondható elhanyagoltnak. Mondjuk, hogy szolid így az egész, ahogy van. A levesem házias, körbe lepattogzott tálban kapom, és bekészítve hozzá vágott zöldpaprika és kanalazható csípős sűrítmény is. Kell is, mert a leves kissé ízetlen. De nem rossz, két kiskanál erős adalék segít rajta. A félbevágott májgombóc egész kellemesen ehető. A pacalon látszik, hogy a paprika, az édesnemes is, valahogy hiányzik, a színéből. A íze viszont jó, ne, a legjobb húsleves, nem a legjobb pacal, de mindkettő az ismert átlag feletti. És belegondolva, nem is drága a hely.