Az a bizonyos születésnap a Két Szerecsenben

Régóta szemeztem a Két Szerecsennel, de valahogy magamban mindig leszavaztam - de utóbb megbántam. Közeledett a barátnőm születésnapja és ekkor felmerült bennem a gondolat, hogy talán itt lenne az ideje, hogy megnézzük. Kikerestem a telefonszámukat és felhívtam őket, hogy arra a bizonyos születésnapra asztalt foglaljak náluk. Egy nagyon kedves és udvarias hölgy vette fel a telefont és pár pillanat alatt biztosítottá vált az esti programunk. Megfordult a fejemben az, hogy tényleg szükség volt-e asztalt foglalnom, de megérkezésünkkor kiderült, hogy itt kora estétől teltház van.
Belépésünkkor rögvest ott termett egy fiatal srác, aki az asztalunkhoz vezetett minket. Aki járt már a Két Szerecsenben az tudja, hogy ez költői túlzás volt - az egész hely nem nagyobb egy sarki vegyesboltnál. Kényelmesen elhelyezkedtünk, eközben házigazdánk megtudakolta, hogy mit innánk. Térült-fordult és már jött is az italokkal és kérdés nélkül bemutatta a heti ajánlatot. A barátnőm nem akarta túlbonyolítani a vacsorát, ezért egy egyszerű sütőtökkrémleves és rozmaringos csirkemell kombinációjára szavazott (szegénykém nem kifejeztetten kaja-centrikus, főként nem este), viszont a borválasztásnál magasra tette a mércét. Kívánságára rendeltünk egy palack fantasztikus villányi vörösbort, gyönyörű, mélybordó színű csodát. Számomra a csirkemellnél sokkal többet tartogatott az étlap, így rendeltem egy korhelylevest malacpofával és kacsamellet francia rakott burgonyával.
Fantasztikus volt az étel. A sütőtökleves ragyogó narancssárga színű volt, kellően sűrű, illatos, édes. A csirkemell a maga egyszerűségével is maradandó alkotás volt, nem szétsütött-szétszárított, nem agyonkínzott, hanem amilyennek lennie kell. A korhelyleves ízvilága remek volt, enyhén fűszeres, a káposzta sem vad savanyú nem volt, sem pedig jellegtelen, üres ízű, a lé pedig sűrű és tartalmas. Na, és a malacpofa benne - nos az telitalálat volt! Innen, a billentyűzet mögül gratulálok újra a séfnek!
Sajnos a kacsamellről nem tudok már ilyen jókat mondani, de ez semmiképp nem róható föl teljesmértékben az ő számlájukra - zömmel én követtem el a hibát, amikor megrendeltem. Ti. elfelejtettem, hogy rozéra sütve szeretem a kacsamellet és ezt nem közöltem a házigazdánkkal. Ugyanakkor ő sem nagyon erőlködött, hogy ezt megtudakolja tőlem. Pedig nagyon készültem a kacsára, ami alapvetően finom volt, no de teljesen átsütve megenni...
Ettől eltekinve igazán remek volt minden aznap este. Örülök, hogy van egy tisztességes hely a belvárosban, ahol ilyen kiváló vacsorát lehet elfogyasztani annak a társaságában, akit a világon a legjobban szeretek.
Hopp, valami kimaradt. A szegény, jól átsütött kacsa mellé köretként francia rakott burgonya járt, amiről még nem ejtettünk szót. De tudják mit? Próbálják ki egyszer. Tökéletes volt, és ezt vegyék szó szerint.