Nyomott egy hely

Ettem valamit, aztán bementem ide egy sörre. Már nem is emlékszem, hogy jó vagy rossz emlékeim vannak erről, csak meleg volt, és ittam volna. Egy sörözőben meg mindig lehet. Na, és a jóhírű második kerületben csak nincsenek ócska lebujok. De, vannak. Szerintem ez az. Ugyebár attól "kétlyukú", hogy két lejárata van, a sarok kétoldalán. De ugyanoda jutsz. Kicsit homályos volt a beltér, pislogtam, alig láttam a nagy fényesség után, köszöntem. Visszaköszöntek. Aztán még egyszer köszöntek, majd újra. Mi van itt? Mondom, homályosan láttam. aztán rájöttem, hogy nem a pultos nő köszönget, hanem egy éltes matróna, aki a pult előtt állt. valami kriglivel a kezében. Mit szevaszol ez itt? Ismerem talán? Te jó én, nem jöttem rá, hogy ez kicsoda... öreg vagyok, hát az arcmemóriám már... aztán a kifestett idős házmesterné elkezdett tapogatni, végig a karomon is, ez már kellemetlen volt, elhúzódtam. Kértem sört, a csapból csak olyan folyt, amit nem kedvelek, de aztán megállapodtunk egy üveges Krusovicében. Sör pultra ki, újdonsült "barátnőm" azonnal rácsapott, hogy mi ez, milyen sör? Valami barna? Felemeltem, mutogattam a fény felé, hogy átlátszik, világos ez. Hát ő még ilyent nem látott, milyen íze van. Sürgősen mondtam, hogy neeeem, az enyémet nem kóstolja meg, gyorsan fizettem 900 forint valamennyit, és elmenekültem a boltozat alá hátra, hátha nem ér utol a rajongóm. Szóval, elbújtam, na. Pocsék lepukkant környezet, hangulattalan, sivár, de legalább hűvös van, megittam a sört, a nedű nem tehetett semmiről, és iszkoltam kifelé, az előtérben más kótyagos öregemberek keveregtek, ügyesen kikerültem őket, aztán irány a nyár és szabadság!