Elképesztően arrogáns üzletvezető

Az Mythos nevű étteremben olyan stílusban szólított fel az üzletvezető fellépésű figura arra, hogy beszéljek angolul, mintha legalábbis nem a magyar fővárosban lennénk és én kellene rosszul érezzem magam, hogy magyarul köszönök, ha bemegyek valahova.
Társam, aki később érkezett, azt élte meg, hogy jónapottal köszön ugyanennek az úrnak és nem kap választ. Ha mást nem, de ennyit meg lehet tanulni annak az országnak a nyelvén, ahol az ember működteti a vállalkozását. Mindehhez képest az, hogy úgy énekelt a háttérzenével együtt, máskor meg fütyült mellé, mintha a piacon lenne s nem egy étteremben, az semmiség. Nagyon közel álltam ahhoz, hogy felálljak és elmenjek, de olyan régen nézegettem ezt az éttermet kívülről, hogy inkább lenyeltem a mérgemet.
Két másik pincér is dolgozik ott, ők udvariasak. A magyar srác volt oly kedves, hogy figyelmeztetett, hogy van konnektor is az székem mellett, amikor látta, hogy előveszem a powerbanket.
A beltér hangulatos viszont a fal mellett futó pad borítása erősen megkopott, igencsak javításra szorul. Mindez egy olyan helyen, ahol a grillezett tintahal vagy aranydurbincs szervízdíjjal együtt több, mint 10.000 forint
Rendeltünk egy vegyes kencetálat, volt benne élvezhető, de jóindulattal is csak átlagos nevezhető padlizsánkrém, gyenge, jellegtelen krumplipüré, és hasonlóan semmilyen csicseriborsókrém, jobbacska fetakrém és korrekt tzatziki. A kagyló mustáros szószban ehető volt, de nem különösebben élvezetes, ennél jobbakhoz szoktunk. A kért fogás mellé rendelt pita ütötte a mércét. Ez így jóindulattal három pont az ételrovatra.
Az üzletvezető minősíthetetlen stílusa miatt viszont maga az élmény messze állt a kielégítőtől. A már alkalmazott jóindulatú kerekítéssel két pontra taksálom a helyet.