Tágas. A legtöbb étkezdében legalább kétszer ennyi asztalt zsúfolnának be ekkora helyre. Az asztalok, a székek és padok: BÚTOROK. Sehol egy műanyag asztal, egy fémlábú „menzás” szék. A padló – igen, igazi padló, nem kockás járólap – ragyogó tiszta és fényes. A kiszolgálópult is faburkolatot kapott, a tálcákat fekete asztallapon toljuk a pénztárig. A falak meleg bordóra vannak festve. Kellemes és otthonos, a gyorséttermekre jellemző steril fehér és szürke bádog teljes mellőzésével. Na, de nem gyönyörködni jöttünk, hanem enni! A kínálat a magyaros konyha könnyedebb változatát képviseli. Zömmel fehér húsok, halak, sajttal, gyümölccsel, finom fűszerekkel sütve, töltve. Rakott és rántott zöldségek, tészták. Az édességek is a régi házi kosztot idézik: császármorzsa, mákos guba, aranygaluska, máglyarakás. Jó ezeket látni a ma divatos desszertek mellett. Többféle húsos és egy vega menü is kapható 1190 Ft-ért. Az árak kicsivel magasabbak a gyorséttermi átlagnál, de az adagok nagyok és a környezet is sokkal kellemesebb. Mátrai borzaskát kérek, sajttal vastagon megszórva, s mivel akkora szelet, hogy lelóg a tányérról, csak egy kis coleslaw salátát eszem hozzá. Picit édesebb a kelleténél, de még elmegy. Salátát egyébként mindenki magának szedhet, a tálka nagyságától függ, mennyit fizet érte. A párom rakott kelt választ, méghozzá azon az alapon, hogy látja, sokan ezt eszik, igen jóízűen. Azt mondja, tényleg finom. Jó volt az étel, és jó volt itt enni.
