Ebéd közben játszott gondolatok

Ebéd közben elképzeltem, hogy itt verem a vasat a környéken a gyárban, mint öntudatos és szervezett munkás, aztán megszólal a gong, a síp vagy a duda és kihull a kezemből a kalapács. Megyünk ebédelni. Pont ide. Olajos, kérges kezembe veszem a tálcám, aztán hálás köszönömöt rebegek a konyhásnéniknek. Hát, a környék meg a hely pont ilyen. És abszolút rendben is van. Ma itt kajáltam, elhatároztam, hogy nem söprök ide minden többéves szemetet a fiókból, csak a mostani, frissebb élményeimről referálok. Tehát déltájt, ebédmenet a buszon. Kissé borús az idő. Menüztető hely ez, és nagyon jól prosperál. Nem csak egyféle van, lehet választani. Én a lehetőségek közül a brokkolis karfiollevest, meg a rizseshúst választottam. Nagyon szépen megmérik, megpúpozzák a tányért! Még savanyúságot is kértem hozzá, de talán nem túlzok, két ebédnyi szervesanyag volt a tálcámon. Odahúzódtam a fal mellé, ott a faliújság, és elvigyorodtam, mert már megint jött a balatoni Kistücsök az ittjartamon, itt a falon is éppen ki van írva, és én meg a Kisbigben ülök. Szóval, a falon azon elmélkedik a Kistücsök tulaja, hogy ha valahol olcsó az étel, ott valami más rossz, vagy adócsalás, vagy a személyzet a rossz vagy az alapanyag... hehehe... Isteni színjáték van itt, kérem! Itt nagyon olcsó az étel! Ezt a bődületes mennyiséget, amit meg sem tudtam enni, a plusz savanyúsággal együtt kb, 2600 forintért kaptam, ettem. Mondjuk, hogy kb, két ebédet kaptam mennyiségben ennyi pénzért. És a savanyúság, a káposztával töltött almapaprika nagyon király is volt! A rizseshúsért meg a levesért nem ujjonganék, de tisztes, korrekt ételek voltak. Na, aztán megszólalt a duda, és mentem vissza a gyárba képzeletben dolgozni.