Hagyományos magyar konyhát visznek, több olyan, ma már csak kevés helyen kapható fogással, mint a rántott borjúláb, a házi burgonyafánkkal kísért vörösboros áfonyás őzpörkölt vagy a Dorozsmai molnárponty. A ház specialitása tiszakürti, hallal töltött házi derelyés halászlé. Desszert témában megmaradnak a fagylalt - gesztenyepüré - palacsinta alibi-hármasnál. A haltepertő friss irdalt pontyból készült, hőkezelése megfelelő volt, ízesítése nemkülönben. Adtak mellé szeletelt uborkát, paradicsomot, lilahagymát és hegyes erőspaprikát, valamint apróra vágott lilahagymával megszórt, kifejezetten jól sikerült tartárszerű mártást. Remek indítás. A halászlé színe lehetett volna intenzívebb, amúgy a lé állaga megfelelő, jó benne a friss és nem túlfőtt, szálkamentes pontyhús. A mellé adott kenyér gyenge minőségű. Az őszibarackkrémleves korrekt, jobbacska vaníliafagylalttal tálalják. A halfatányéros megszokott tányéron érkezik, mint megtudtuk, a fatálak nem érkeztek még vissza egy rendezvényről. A párizsias ponty kifejezetten jó, a rántott harcsa és a roston sültnek mondott, valójában serpenyőben, zsiradékban készült fogas élvezhető, nem kiugró, a rizs és sült burgonya köret kötelességszerű, nem meggyőző. A csülkös pacalpörkölt szaftja kevés és nem pörköltszerű, hagyma, ha került is bele, de csak nagyon kis mennyiségben, színre halvány a produkció, a pacalcsíkok lehetnének puhábbak. Illatuk animálisabb a megszokottnál, de ez engem, mint megrögzött pacalrajongót nem különösebben zavart. A mellé adott héjában főtt, hámozott, majd felkockázott burgonya jó állagú, jó ízű. A friss káposztából készült megnyerő, ízletes saláta tisztes adag. A kiszolgálás több, mint kifogástalan, nemcsak udvarias és szívélyes, de az elvárások felett segítőkész is. Az italválaszték szegényes. Varga borokat kínálnak, néhány nagyipari magyar pezsgőt, néhány multisört az Asahi portfólióból. A kommersz töményitalok között a Szicsek pálinkák jelentenek némi felüdülést.
