Egyedi romkocsma egy régi belvárosi pincében

A Club Vittula annyira lepusztult hely, hogy egy kedves jóbarátom, akivel rendszeresen együtt kocsmázunk kerek-perc megtagadta, hogy oda bejöjjön velem. Pedig a zord külső tartalmas belsőt takar. Na jó, ez így túlzás. Italfronton nem nyújt a hely semmi különöset, az unalomig ismert tömények, Heineken sörök sorjáznak az itallapon. Néhány jobbacska bort tartanak, szerencsére, Bikavért kértünk, az nem volt. Úgyhogy egyebet ittunk - Laposa rosét, Feind rosét meg Nyakas Aligvárom cuvée. Nem volt rossz egyik sem. Az árak barátiak, a borok decije jellemzően 320 ft, a Ház borának számító Feind 200.
Ami tetszett, hogy aznap jazz zene szólt, valami free irányzat, mint egyik jóbarátom megjegyezte „kellemesen elborult zene”. A kiszolgálás inkább udvarias, mint kedves lelkes, de nincs ezzel semmi baj. Az kifejezetten tetszett, hogy arra kérdésre, hogy mit hallgatunk nem vállvonogatás volt a válasz, hanem, hogy megmutathatja a Cdt, amit épp betett. Arra viszont nem volt hajlandó válaszolni a srác hogy más napokon milyen zene van, mondja, mindenféle. Rendben de legalább példálózva említsen pár stílust és előadót. Passz, nem kaptam választ, maradt a „mindenféle”.
A közönség elsősorban fiatalokból áll, akiknek jó része a bejárat előtt cigarettázik. Jól van ez így, volt idő, amikor a füst miatt be sem mentem egy ilyen helyre.
Tetszett a Vittula, lehet, hogy még benézünk.