Total misunderstanding

Feljött a hirdetés ma, nem először, nézem a netet, hogy hát Koi étterem... nézem az ittjartamot, fent van, de még a kutya sem járt itt. Hű, gondoltam, ez ZigZag felségterülete, mi lesz, ha lebukom majd, hogy arrafelé vadászgatok? Mindegy, félelem félretéve, egy jó pho-ért bármit, induljunk! Egy ócska kis étterem csak nem hirdet állandóan a neten. Egyébként nem is kelt rossz benyomást, tényleg. Kellemesnek tűnik. Elfoglaltam egy asztalt a beltér és kültér határán, na, akkor most a kirakatban eszem, mint egy reklámember. De azért felnéztem a galériára is, milyen lenne ott? Megdöbbentő látvány, két pasi fekszik az üléseken, mint egy hajléktalanszállóban, az egyik felteszi mobilozás közben a sportcipős patáját az asztara, ahol elvileg a vendégek esznek. Hát ez kicsit módosította az étteremről szerzett első benyomásomat. És még csak most jön a félreértések vígjátéka. Tüneményes, mosolygós ázsiai lány odajön, de olyan, hogy legszívesebben felkapnád és megölelgetnéd, jelzi, beszél, ért magyarul, ne fáradjunk ismeretlen kommunikációs labirintusokba. Mondom az étlapról, hogy pho-t ennék, mondom pho-nak, főnek, fának, mindennek, hogy tévedés ne legyen, ráadásul régi szokás szerint rá is bökök a tételre az étlapon. Mondom, hogy először egy leves lesz, ez a pho marhahússal, azután feketekagyló, ez, amire mutatok. Jó, lány elismétli. Megnyugodtam. Sokáig várok, vendég alig. Néha-néha egy-egy adag érkezik a konyháról, de nem nekem. Viszonylag soká megjön Miss Mosoly, és hoz egy... láthatóan marhahúst zöldségekkel, rizzsel... én: gesztikulálok, hé, há, hó, hol a levesem? először a pho-t kértem! Mi ez? Ja, ő félreértette, nem hallotta. 5-10 perc. jön a pho. Várok. Addig bele-beletúrok bánatosan a másodikba. Pho megjön, kérdezem a lányt, hogy ez az étel szerinte feketekagyló? Mert én azt kértem. Ja, nem, ez nem kagyló. Miért nem? Hát akkor majd hoz kagylót. Újabb negyedóra, kijön, hozza a feketekagylót, és meg már félig megettem a levest. Kértem hozzá csípőst., azt értette, nagy szükség volt rá, vérszegény pho ez. Beleszórtam fokhagymát, csírát, valamit dobott rajta. Marhahúsban kicsit szegény volt a tányér. Közben megjött a kagylóm, ott hűlt háromféle az asztalon, bosszankodtam rajta, hogy tényleg, mit rontottam el? És miért csinálják ezt velem? De tegyük hozzá... a másodikat szimultán ettem, a kagylót és a marhát, és nagyon jó volt! Komolyan! Ezért okoz fejtörést a hely értékelése. Valami zavar volt az éterben, nem értettük egymást, de végül jót ebédeltem, jól is laktam, csak nem pont úgy nem pont azt, amit rendeltem. Így akkor egy nagy leves meg két nagy második már 11000 forint körül rúgott, 0% szervizdijjal, de nem adtam borravalót, ezek után nem jár. Pedig szerettem ezt a kislányt. De italt már nem itt rendeltem, ki tudja, mit kaptam volna helyette, inkább elmenekültem máshová. Közben fura arcú vietnami bandák jártak ki-be a konyhába, dobozokkal, zsákokkal.