Konyha Budapest

Szinte minden asztalnál ültek, és az éppen felszabaduló helyekre is pár percen belül újabb vendégek érkeztek. A 3 fogásos menü 2150 Ft-ba kerül (ez a 2 év alatt emelkedett). Az ételek kreatívak, kissé szokatlanok a párosítások, fiatalos, lendületes a konyha. Az első fogás körözött volt házi kenyérrel, ízre kiváló, de állagra egy fokkal folyósabb volt a könnyen kezelhetőnél. A főétel egy vegetáriánus étel volt, édesburgonyás-zelleres gratin kecskesajttal. Az eredetileg meghirdetett ananász mousse elfogyott, helyette tiramisut kaptunk. Mindegyik fogás ízletes, kellemes volt, a 3 fogás egy átlagos ebédnek megfelelő mennyiségű, de nem lettünk tele pukkadásig. A normál étlap rövid, 1 lapon elfér. A kiszolgálással kapcsolatosan furcsa érzésünk támadt, a mi asztalunkhoz tartozó pincér olyan benyomást tett, mintha teljesen be lenne szívva vagy legalábbis el lenne varázsolva. Ami még furcsa, az alkalmazottak teljesen hétköznapi ruhában vannak, nincs rajtuk semmilyen formaruha vagy legalább egy kötény, ami alapján fel lehetne őket ismerni.

Nem mindenki volt éhes, de azért rendeltünk sajtkrémlevest, grapefruitos avokádósalátát, vöröslencse dalh-t purival, lassan sült marhahúst, amit főtt, majd pirított krumplival tálaltak fel és zöldteás sajttortát. Mindezt azután, hogy kiderült, az első három opciónkkal, a kacsamájterrine-nel, a fácánerőlevessel és a vaddisznós szendviccsel nem tudnak szolgálni. Elég frusztráló volt, hogy erre nem figyelmeztettek előre. A felszolgálók egyenviselete a sűrű tetoválás, szakáll és bajusz, egyikük vastag sapkát is viselt, ami furcsán hatott az áprilisi hirtelen jött melegben. A kiszolgálást kedvesnek nem mondanám, de korrektnek igen, azon túl, hogy elég távol állt a tüsténkedéstől. Ételeink porcelán mélytányérban érkeztek, tisztes adagot kaptunk mindenből, így még csomagoltattunk is. A sajtleves korrekt volt, a saláta elbírt még némi dresszinget, kértünk is hozzá ezt-azt, a dahl jó volt, bár kissé sótlan, értékeltük, hogy bőven megszórták zöld korianderrel, a marhahúson még lehet kísérletezni, de azért ütötte ez is e mércét, a sajttorta nagyon megosztotta a társaságot, ketten nagyon szerettük, ketten viszont élből elutasították, mondván, hogy tejporízű. A dizájn barátságos, a zene kellemes, fogyasztható, az árak barátságosak, összességében a hely jó.

Ha valaki későn érkezik, akkor előfordul, hogy valamelyik étel már elfogy. Pl. ottjártamkor a répatorta már sajnos elfogyott. A levesek közül a frankfurtit választottam, ami elég intenzíven, de mégis kellemesen volt fűszeres, virslivel, kolbásszal, káposztával és tejföllel, azonban krumpli nem volt benne. Nem csészében, hanem rendes mély tányérban tálalták fel a levest. A főételek közül juhtúróval töltött gombafejeket választottam rizzsel, ami talán nem a legizgalmasabb fogás volt, de akkor éppen ehhez volt kedvem. Ahogy láttam, a többség a sült csirkecombot preferálta. Nagyon finom, izgalmas volt ez a fogás is, és mennyiségre is bőséges. Negatívumként említendő, hogy inkább langyos volt, mint meleg. Hirtelen felindulásból a desszertet is bevállaltam, a vargabélest, ami nem tartozik a kedvenceim közé, de abban bíztam, hogy ezt is izgalmasan készítik. Nos, a 3 étel közül ez jött be nekem legkevésbé, a teteje nagyon ropogós volt, azonban a közepén túl összefolyós volt az egész, nem volt karaktere, nem is ettem meg az egészet. Ami a helyben a legkiemelkedőbb, az a kiszolgálás. A 2 hölgy és a 2 fiatalember is nagyon kedvesek, barátságosak, figyelnek, foglalkoznak a vendéggel, gyorsak. Mostanában sajnos nagyon ritkán tapasztalok ilyen őszinte érdeklődést a vendégek irányába a személyzet részéről, sajnos! A berendezés egyszerű, letisztult, nincs semmi faxni, néhány népi eszköz dobja fel az összképet.