Krúdy Söröző Budapest

helyén most is működik egy söröző, nem, nekem muszáj volt tovább mennem a körúton, a Krúdy, Baross felé. . . valamit nosztalgiázni. Miután sok évig itt dolgoztam, aligha van olyan szórakozóhely, ahová ne tértem volna be, és most rápillantottam a Krúdy sörözőre és mondtam, hogy igen, oda. Nem kellett volna. Bementem és még örömmel konstatáltam, hogy van csapolt Pilsner, de kiszolgálás az nem volt. Szedett-vedett alakok ültek bent páran, na jó, de egy kocsma közönsége mégsem lehet egy balettkar. Aztán előkerült a hölgy, aki a csapokat kezeli, kinn volt, vastagon dohányzott, a szagot hozta, tolta maga előtt, és azzal a kiskoszos utcai mancsával, belenyúlt a korsóba, úgy fogta meg, nem a fülénél, hanem a poharat belül. És én abból kaptam sört. Na nem a vonalig volt mérve, kicsit alatta, mikor megült a hab. Mindezért a megtiszteltetésért ezer forintot fizettem, a sör nem is volt friss, pangott, mint lefolyó szifonjában a lé, a honleány kiment közben még vagy kétszer dohányozni a járdára, hát ilyen az élet, és - gondolom - én sem fogok sűrűn idejárni mostanában.

A hely évek, sőt évtizedek óta nagyon népszerű, de ennek okát még nem sikerült megfejtenem. Kissé lepusztult, kissé retró, igazi arculat nélküli hely. Erősen valószínű, hogy a kedvező árak és a frekventált elhelyezkedés lehet az oka. Bár jópárszor megfordultam már erre, még sosem sikerült olyan pillanatot elkapni, amikor ne ültek volna a teraszon és bent is az asztalok többségénél. 390 Ft-ért ittunk itt Jégert, ami igencsak barátságos ár. Arany Ászokot csapolnak, szintén olcsón, nem szeretem a sört, az Arany Ászok pedig különösen nem tartozik a kedvenceim közé.

A kiszolgálás amúgy kedves volt és ami érdekes az esti időpont ellenére sem voltlak túl sokan.

Nem, csak a kérdő tekintet, amit egyébként nem ismertem fel, azt hittem, nem hallotta a rendelésem. Mondom még egyszer „kávét kérek”. Erre végre megszólal: „Na jó, de milyet? ” „Presszót” – mondom - nálam ezt jelenti a kávé”. „És mellé? ” Mondom: „Tejet és egy cukrot kérek”. „Na látja” - mondja, s közben mosolyog. Szerintem fel sem fogta, hogy ez nem stílus. Nemcsak olyan valakivel akinek a lánya lehetne, de egyáltalában senkivel. Rádió szól a beltérben, ami elég idegesítő. Meglehetősen kommersz az italválaszték, akad pár jó bor. Az egyszerűbb tömények beárazása baráti, a Ballantine's és társai 350 ft-ba kerülnek 4 centiliterenként. A feliratok élő sportközvetítést ígérnek. A kávé iható volt, korrekt, 250 ftért kifejezetten jó ajánlat.