Újra megírom

Azt hiszem, tegnap írtam erről valami nem túl szépet, nem jelent meg, újra megpróbálom. Szóval, a napokban kijöttem a Moto Pizzából a Rákóczi tér sarkán és elég rosszkedvű voltam a táplálék miatt. Gondoltam, leöblítem valamivel, de amilyen szerencsétlen vagyok, ha valami nem sikerül, hát minden összejön, nem átmentem szembe, ahol a volt Csíki tiltott stb. helyén most is működik egy söröző, nem, nekem muszáj volt tovább mennem a körúton, a Krúdy, Baross felé... valamit nosztalgiázni. Miután sok évig itt dolgoztam, aligha van olyan szórakozóhely, ahová ne tértem volna be, és most rápillantottam a Krúdy sörözőre és mondtam, hogy igen, oda. Nem kellett volna. Bementem és még örömmel konstatáltam, hogy van csapolt Pilsner, de kiszolgálás az nem volt. Szedett-vedett alakok ültek bent páran, na jó, de egy kocsma közönsége mégsem lehet egy balettkar. Aztán előkerült a hölgy, aki a csapokat kezeli, kinn volt, vastagon dohányzott, a szagot hozta, tolta maga előtt, és azzal a kiskoszos utcai mancsával, belenyúlt a korsóba, úgy fogta meg, nem a fülénél, hanem a poharat belül. És én abból kaptam sört. Na nem a vonalig volt mérve, kicsit alatta, mikor megült a hab. Mindezért a megtiszteltetésért ezer forintot fizettem, a sör nem is volt friss, pangott, mint lefolyó szifonjában a lé, a honleány kiment közben még vagy kétszer dohányozni a járdára, hát ilyen az élet, és - gondolom - én sem fogok sűrűn idejárni mostanában.