Bepityókáztam

Igen, néha ideje visszatérni valahová, ma például megcéloztam a Móricz Zsigmond körtéren lévő krumpligyárat, lássuk, mi a más? Egy féléve-éve voltam valamikor itt, csak akkor nem írhattam róla, mert egy éven belül volt az előző látogatáshoz képest. De az emlékezetes volt nagyon, életemben először fordult elő, hogy elvitelre kértem valamiket otthonra, két személyre és 10000 forint felett fizettem egy ilyen junk food büfében. De arra nem emlékeztem, hogy rossz ízek maradtak volna a számban, szóval nem riasztott el, csak az összeg volt nagyon elgondolkodtató. Nézzük, mit ettem ma... a választék, hogy édes burgonya vagy nem édes... nem édest kértem. Kicsi vagy nagy? Nagyot mondtam. Ez egy rendesen megpúpozott nagy papírköcsög, és hozzá kértem 6 darabos csirkefalatkákat is. A nagy krumpli 1890 forint, hatdarabos csirkecsíkok meg 2190. Szóval, két tétel, és meghaladtam a 4000 forintot. De jár hozzá mártás, lehet választani több közül, tele is nyomtam két tégelyt és felvonultam a karzatra. Az most is üres volt, mint régen, remetei magányban lehet enni. Nagyon sok volt, tényleg! A végén már alig győztem magamba tömni. Ennek a bepréselt rengeteg sültkrumplinak az a tulajdonsága, hogy összeáll egy összeragadt maszattá egy bizonyos nyomás alatt, onnan kell kipiszkálni amorf falatok formájában. Újdonság viszont, hogy már tálca is van, nem kell többször fordulni, hogy felhord a kaját az emeletre.