Kissé megingott

Jó reményekkel és jó emlékekkel mentem ma ide, a hűvös estékben a pho felértékelődik, és ahol már jót evett az ember, oda visszajár. Átmentem a felújított Blahán, és benéztem a Somogyi Béla utcába. Egy pillanatra tántorodtam csak meg, hogy a szemben lévő mexikói, vagy ez a vietnami legyen, de nem tartott sokáig, a forró pho vágya erősebb volt. Bár... nézelődtem az ablakon keresztül, mintha foglalt lenne az egész. Egy hosszú asztalnál valami elképesztően fura csapat, abszolút nemzetközi, de nem valami diákok, inkább a világ minden részéről menekült családok vagy vendégmunkások.. na, mindegy, ez nem egy olyan hely, ahová magyarok sokat járnak, itt, a Somogyi Béla utca végén szoktak összegyűlni a Pesten élő afrikai bandák, aztán ide jönnek át a Népszínház utca lakói is, szóval, vegyes felhozatal. Aztán akadt egy kétszemélyes asztal, bementem. De már semmi sem a régi. A vidám,, cserfes szakács srác hiányzik nagyon, közepesen mufurcok vannak helyette, a lány csak angolul beszél, de ez nem gond ezen a környéken, a pho bizony híg volt, javítottam, amivel csak lehetett, a másodiknak kért rizshez gondoltam egyet, na, milyen az, ha marha meg csirke, meg rák együtt? Hát, semmi különös... ezek valahogy nem passzolnak egymáshoz, de egy kicsit változatosabbá tették a kosztot. Közepes ez, bizony közepes. Melegkonyha, nem egy étterem, néhány dolog van csak, de azt viszonylag gyorsan megkapod. És tegyük hozzá, nagyon olcsó. A két fogásért 4000 forintot fizettem. Ez régebben nem lett volna olcsó, de most már az.