Ma betértem ide a László cukrászdába, van valami vonzó ebben a különös helyben, ami részben ilyen régivilági, részben ilyen olcsó, meg egyáltalán, hogy kerül ez ide? A Budafoki úti limlomba. . . na, és az első ami megragadott, az a birsalmasajt, ZigZag már említette, most meg szezonja van.
Máris módosítottam a tervemen, mert eredetileg sütizni akartam, szóval, akkor ebből birsalmasajt lesz! Volt sötétebb, meg világosabb. Ld. kép. Mi a különbség? Hát az egyik jobban, a másik kevésbé. És ez most Hitler-szalonna vagy nem? Nem, ez birsalmasajt. Szóval gyümölcssajt. És mi a Hitler-szalonna? Hát, gyümölcssajt. Szóval a Hitler-szalonna, az gyümölcssajt, a birsalmasajt is gyümölcssajt, de a birsalmasajt nem Hitler-szalonna. Úgy van. Hanemhát? A Hitler-szalonna az keményre van főzve, sűrűbb, masszívabb. Én meg úgy emlékszem hogy az oviban ettük, és tulajdonképpen lágy volt és puha, azaz kenhető. De ezen nem vesztünk össze. Kértem egy adagot, meg egy üdítőt és emlékezve a boldog békeidőkre. . . (Hitler meg a béke? ? ? ) Szóval, emlékezve a régmúltra elkanalazgattam egy ódonnak tűnő kávéházban, cukrászdában, de azért közben elhatároztam, hogy errejárok majd megint egyszer és azokból a retró sütikből is falok majd fel néhányat.
Ma ebéd után találtam. Nem volt szándékos, de azért mész az utcán, rádugrik egy cukrászda, csak bemész, nem? Valójában a gesztenyepüré a ludas ebben, meg az, hogy hirtelen bukkant fel a semmiből a hely, meg az, hogy nem volt más neve, csak az, hogy cukrászda, meg az, hogy olyan patinásnak, retrónak tűnt. Belépve senki nem fogadott.
Üres hely, talán valami járvány, földrengés és elhagyták a lakók. De némi ácsorgás után csak előkerült hátulról valaki, és megkérdezte, mit szeretnék? Kifejeztem vágyamat egy gesztenyepürével kapcsolatban. Az alkalmazott megértette és elment hátra készíteni egyet. Nem túl soká el is készült, pohárkában kaptam, Kértem hozzá (ha lúd, legyen kövér. . . ) egy hosszúkávét is, valami tejszínnel. Ez is elkészült. Fizettem kártyával, borravalót is adtam, aztán sajátkezűleg felszolgáltam magamnak a másik helyiségben lévő asztalra. Ezt nem fizette ki nekem senki. Itt is retró, vintage, de valahogy valami hiányzott. Talán az élet innen. Közepes minőségű gesztenyepüré, közepes kávéval. Kicsit eklektikus üzletbelső. És ami kicsit. . . nem is kicsit elvette a kedvem: a kanál a kávéhoz koszos volt. Mosogatásfoltok is volta rajta, meg apró barna, korábbi kávéktól való foltok is a nyelén. . . nem is használtam. A székről is úgy söpörtem le magam előtt valami kis morzsa- vagy szemétfélét. Semmi nem indokolta, a forgalom biztos nem, mert én voltam egyedül vendég végig az üzletben.
Egy teljesen átlagos, unalmas hely, semmi különleges finomsággal. A sütemények is unalmasak. Tipikusan az a cukrászda, ahová csak akkor megy be az ember, ha éppen arra jár és muszáj valamit vennie. Az Estike nevű tallérokat ki kellett dobni, annyira túlszáradtak. Valószínű, régiek voltak, és mivel nem romlik, inkább eladták. A kiszolgálás semmilyen, pont, mint a sütemények. Árak elfogadhatók.
1970 óta családi vállalkozásként működő retró vágású cukrászda a Budafoki utcában. Korábban jártam már itt egyszer, de nem jegyeztem meg a nevét. A berendezés és a választék is leginkább a nyitás környékét, azaz a 70-es éveket idézi. Krémes, képviselőfánk, puncs szelet, Dobos torta, lúdláb, Eszterházy torta, klasszikus csokitorta, Stefánia szelet, 200-400 Ft közötti darabáron.
Szintén jól ismert és bejáratott sós és édes kimért aprósütemények (hasé, pogácsa, sajtos masni), és a késő őszi szezonban birsalmasajt is kapható. Előrendeléssel karácsonyi kalácsot és kuglófot is lehet rendelni, melyek évek óta a ház saját receptjei alapján készült specialitásait. Egy mogyorós mignont ettem, ami mindössze 200 Ft-be került. Nem volt kiemelkedő, a külső cukormáz túlságosan tömény és édes volt. Kényelmes kerek asztaloknál lehet helyben enni, melyeket csíkos zöld abrosszal borítottak (igazi textilből, végre nem műanyag).
A László cukrászda egy rokonszenves beülős, hagyományos, régi vonalas cukrászda. Mivel siettem, elvitelre kérte egy leveles barackos süteményt valamit egy pozsonyi kiflit, mákkal persze. 450 ft volt a kettő, ami barátinak mondható. Olyan 3,5 pontos produktumok voltak ezek, a barackos akár a 4 pontot is eléri, legyünk akkor jóindulatúak kerekítsünk 4-re.
Nem lenne ellenemre, hogy egyszer beüljek ide valami csokis sütire, az sok mindent elmond egy cukrászdáról.
4Ételek / Italok
3Kiszolgálás
4Hangulat
4Ár / érték arány
4Tisztaság
Itt fényképeztem:
Milyennek találod ezt az értékelést?
Az értékeléseket az Ittjártam.hu felhasználói írták, és nem feltétlenül tükrözik az Ittjártam.hu véleményét.
Ön a tulajdonos, üzemeltető?
Használja a manager regisztrációt, ha szeretne válaszolni az értékelésekre, képeket feltölteni, adatokat módosítani! Szívesen értesítjük arról is, ha új vélemény érkezik.
