Múltba fagyott

Az utcában pár méterrel lejjebb lévő vietnámi étteremben elvitelre kértem egy adag ételt, mondták, hogy várni kell rá egy kicsit. Gondoltam, futok egy kört az utcában, hátha találok még valami érdekeset. Ez lett a László Cukrászda, amely továbbra sem lett érdekes, ha már ezt a jelzőt írtam az előző mondatban. Hogy fokozzam, 8-9 év elteltével még mindig teljesen ugyanaz itt minden. Vagyis talán annyi, hogy a korábbi textil terítők eltűntek már az asztalokról. Még a sütemények többsége is szinte ugyanaz a sortiment, mint 2016-ban. Én alapvetően a tradicionalizmus híve vagyok, de azért nem ilyen formában gondolok rá. A vendéglátásban azért pozitív, ha képes a tulajdonos/üzemeltető haladni a korral, fejlődni, megújulni. Én ennek itt semmi nyomát nem találtam.
Most is egy üres térbe érkeztem, a pultban nem volt senki, nem fogadták, nem várták a vevőket (érdekes, az évek alatt ez sem változott). A hátsó sütöde részben jött ki kis idő múlva egy idősebb férfi, addigra már kitaláltam, hogy mit fogok kérni. Egy Rákóci túróst (810 Ft). A sütemények átlagos árúak, nem olcsóak, az ár-érték arányt, minőséget, alapanyagokat tekintve pláne nem az. Nincs kötelező szervizdíj, viszont szerviz sincs. A pultról én vittem el a süteményt, szalvétát az asztalon találtam. Fel sem merült, hogy pl. az asztalokon vagy a pulton lett volna kitéve víz kancsóban, vagy egy pohárban is adhattak volna a sütemény mellé, de szóba sem került. A sütemény kommersz volt, túrót csak nyomokban tartalmazott, kb. semmit. Friss volt és cukorszirup ízű.