Célzott túra

Meg kellett már nekem is néznem ezt a bizonyos, híres-neves Leonidas Gyrost, különösen azért is, mert a múlt héten jelent meg róla egy dicsérő cikk is... Rosszkor indultam, mert éppen megáll a metró a Nagyvárad térnél, onnan pótló buszok, szóval, négy-négy járművel jutottam el oda meg vissza. A hely tényleg falatka, a sor nehezen fordul meg, alig lehet elférni egymás mellett. A kaja viszont valami egészen különleges, ott állnak, a hölgy is, a főnök is, mindenki mindenkit tegez, arcról megismerik, hogy ki járt már itt és ki nem, és aki ég nem, annak három kanálkával lehet kóstolni előre, hogy mit szólna hozzá, hogy ha ilyenből kapná az ételt? És mindhárom íz pompás volt, a sárgarépás is, egészen különleges, kértem is egy nagy tállal, és olyan sok volt, hogy szégyen és gyalázat, kifogott rajtam, nem bírtam megenni! Pedig ilyen ritkán van ám! Szóval, a kiszolgálás és a kaja kitűnő, mindenkihez nagyon kedvesek, mindenkitől megkérdezték, hogy volt-e Görögországban, és ha igen, akkor hol? És milyen élményei voltak? De a hely hangulata még így is egy kicsit kívánnivalót hagy maga után.