Egy szinttel lejjebb

Talán egyik délelőtt... jöttem az aluljáróba le, gondoltam, hogy kék meg zöld metrón vakondolok át Pestről Budára, és meg is állított a Lipóti Pékség. (Na, hogy rászoktam én is hirtelen a pékségekre...) Igazából az érdekel, hogy van az a finom puha croissant szendvics, ha van sonkás, akkor azt szeretem, de az hamar elfogy reggel-délelőtt, és ilyenkor a szalámis alternatíva marad. De az is jó. Hát erre repültem rá, és aztán erre repült rá egy galamb-haver is, aki rutinosan kiszúrta, hogy a nagy röpképtelen kétlábú itt áll, kétpofára eszik és nyilván morzsázni is fog. Ugyanis elvegyültem a dolgozó nép között, állva ettem a koszos aluljáróban, mint a lovak. A kis szárnyas meg aprókat lépdelve keringett körülöttem. Elejtettem véletlenül egy morzsát, már indult is. A következő morzsát már nem véletlenül ejtettem le, karitatív kísérletező kedvem felébredt, és így elszórakoztunk ezzel, aki hisz a reinkarnációban, képzelje el, hogy egy korábbi barátnője volt a madár vagy a nagymamája, hát hogyne adna annak falatot, ha megteheti. Mivel zacskóból ettem, a végén kiráztam a zacsiból a maradékot, de nem hullt terméketlen talajra, haszna volt annak.