Lisboa Pastry & Bakery - Bartók Béla út Budapest

Másodszor, azt hiszem, egy kedves, szolgáltkész srác adott el, nagyon jó arc, és azóta is, hacsak beugrottam sütit venni, jó élmény volt. Egy intelligens kávézó. Ez kb. tegnapig tartott. Gondoltam, arra megyek, viszek haza némi sütit, meg talán be is kapok valamit. Az egyik asztalnál ült egy gyerek, szétterülve a személyes holmijával, ott mobilozott. Kiderült, ő a pultos is. A pastel de nata, vagy pastel de Belém már csak egy szétszórt alakban volt, más sütik azért még akadtak, de a vaníliás kis kedvenc a vége felé járt. Kértem a maradékból négyet. Jobban megnézve itthon, meg megkóstolva, már csak ilyen odaégett selejtdarabok voltak. Szerencsére kértem melléjük két pisztáciás croissant-t is. Aztán, hogy ne égjen a képem, azért fogyasztottam is valamit, hogy írhassak róla ide. Egy kis gyümölcskosárkát, meg egy pici üveg alma-eper-homoktövist ittam. Pffff. . . mindez 8000 forint volt, az égett sütikkel együtt. Ez nagyon sok, de ez még nem minden, visszajött a gyereknek egy haverja (? ), munkatársa (? ), a sajátjaként használta az összes helyiséget, iszonyat ideges volt, megállás nélkül le-és fel sétált, és közben hangosan b**megezett, qwanyázott, hogy egy öreg vendég ott ül, hát mit se neki. Ő is szétpakolta az összes holmiját, aztán mintha egy tiniszobában lettem volna idegen vendég, az egyik odaszólt nekem, hogy kiugrunk, szívunk egyet. . . és kimentek dohányozni. Elképesztő magatartás. Nem hiszem, hogy gyakran jövök.

A Gozsdu-negyedben lévő legelső pékségüket nagyon szeretem, a Bajcsy viszont némiképp csalódást okozott egy alkalommal, talán az kevésbé meghitt és túlságosan forgalomnak kitett, nyüzsgő. Szóval a Bartók Bélán lévő leginkább a kávézó vonalat hozta számomra, amely már teljes karácsonyi díszbe öltözött december elejére. Egy nagyon kedves fiatalember szolgált ki. Amikor ilyen vendéglátóssal találkozom, pláne a fiatal, 20 év körüli generációból, az mindig nagyon jó érzéssel tölt el és a jövőre nézve is bizakodást ad. A hely klasszikus specialitását, Pastel de Nata sütikét ettem és mellé egy finom cappuccinót, összesen 1470 Ft-ért. A pultban sorakozó töltött croissant-oknak - pisztáciás a legjobb, de volt mandulás és nutellás is- , egyéb sütemény csodáknak nehéz volt ellenállni, de szerencsére már nem éhesen érkeztem. Diós és mákos bejglit árulnak most advent idején rúdban. Van talán 6 asztaluk, ahol le lehet ülni, többeknek is szimpatikus lett a hely, mert az utolsó, egyetlen szabad asztalt sikerült elcsípni. Otthonra jött egy kukoricás kenyér, vagyis kerek cipó is (1000 Ft).

De amíg készült, addig is beszélgettünk, néha bejöttek mások, mindenki elvitelre vitt valamit, ismert és népszerű a hely. Délután lévén a sütemények már fogytán, de még mindig van mit nézni, kóstolni. Az elkészült szendvicskémhez egy Funky Forest levet választottam, elszórakoztunk azzal, hogy hová tettem a szemüvegemet, a hölgy emlékezett rá, hogy rajtam volt, amikor bejöttem, én is valahogy így, aztán ráakadtunk a lehetséges megfejtésre, hogy talán az előbb itt járt vietnami vagy kínai lány vitte el. De minek az neki? Hazatelefonáltam, hát otthon volt a szemüvegem. . . de jól telt az idő addig is. Miután megettem-ittam mindent a kedves hölgy kijött és azt mondta, hogy itt van, meghív engem egy Pastel de natara, amúgy is közeledik a hat óra, zárás lesz, úgyis kidobja a maradékot, Elfogadtam. Így aztán jókat ettem, jól éreztem magam, mit tehetnék még hozzá ehhez. . .