Változnak a dolgok

Amikor először felfedeztem ezt kis boltot, egy nagyon szimpatikus, jómodorú, inkább középkorú hölgy volt ott emlékeim szerint, akivel jól el is beszélgettünk, még meg is kínált az amúgy is esti kidobásra ítélt sütikből, és nagyon jó benyomást tett rám. Másodszor, azt hiszem, egy kedves, szolgáltkész srác adott el, nagyon jó arc, és azóta is, hacsak beugrottam sütit venni, jó élmény volt. Egy intelligens kávézó. Ez kb. tegnapig tartott. Gondoltam, arra megyek, viszek haza némi sütit, meg talán be is kapok valamit. Az egyik asztalnál ült egy gyerek, szétterülve a személyes holmijával, ott mobilozott. Kiderült, ő a pultos is. A pastel de nata, vagy pastel de Belém már csak egy szétszórt alakban volt, más sütik azért még akadtak, de a vaníliás kis kedvenc a vége felé járt. Kértem a maradékból négyet. Jobban megnézve itthon, meg megkóstolva, már csak ilyen odaégett selejtdarabok voltak. Szerencsére kértem melléjük két pisztáciás croissant-t is. Aztán, hogy ne égjen a képem, azért fogyasztottam is valamit, hogy írhassak róla ide. Egy kis gyümölcskosárkát, meg egy pici üveg alma-eper-homoktövist ittam. Pffff... mindez 8000 forint volt, az égett sütikkel együtt. Ez nagyon sok, de ez még nem minden, visszajött a gyereknek egy haverja (?), munkatársa (?), a sajátjaként használta az összes helyiséget, iszonyat ideges volt, megállás nélkül le-és fel sétált, és közben hangosan b**megezett, qwanyázott, hogy egy öreg vendég ott ül, hát mit se neki. Ő is szétpakolta az összes holmiját, aztán mintha egy tiniszobában lettem volna idegen vendég, az egyik odaszólt nekem, hogy kiugrunk, szívunk egyet... és kimentek dohányozni. Elképesztő magatartás. Nem hiszem, hogy gyakran jövök.