Jött a lány, miért jöttem. Ebéd, ebédre gondoltam. Jó, le lehet ülni bárhová. Így aztán bárhová leültem, és kaptam is egy étlapot. Itt valahogy nem örültek nekem igazán. Némi böngészés és kiválasztottam a "különleges csirkevagdalt fenségesen grillezve" elnevezésű gasztroizét. Rizst kértem hozzá. Közben rájöttem, hogy itt erre várni kell nagyon, valami kis indiai levest elkanalazgatnék addig. Kérek egy kisadag levest. Jó. Elkészült a fokhagymalevesem. Nem gyorsan, soká. Megettem, de semmi speciális. Kérdeztem, hogy ebben mi az indiai? Semmi, mondta lány, közönséges fokhagymakrémleves, semmi más. És tényleg. Azután sokat ültem, mobiloztam. Az eredeti mobilozó öreg elment vagy negyedórára, aztán visszajött, mobilozott tovább, és hangosan ugatva többször teleköhögte a helyiséget. Ettől nem lettem boldog. Közben az autentikus roma lány valami autentikus romaslágereket hallgatott valami készüléken, így hát kénytelen-kellettlen én is hallgattam vele. Kijött közben a mangós lassim is, azt a végére tartogattam. És egyszer csak megjött a főfogás, egy serpenyőben sokáig sercegtek még jól hallhatóan a kolbászkák. Összevegyítettem a tányéromon, egyáltalán nem volt egy örömebéd. Mintha valami magyar kolbászok meg lettek volna sütve, amit rizzsel ettem. Semmi indiai, semmi érdekes, de hát én választottam a fenségest, úgy kell nekem. . . majdnem mind megettem, de nem lettem boldog. Attól még kevésbé lettem boldog, hogy a lassimat eliszogatva a szívószállal, a fémpohár fenekén, ahol fém a fémbe hajlik, egy fekete (kosz? ) lerakódást észleltem körbe-körbe. Megvakargattam a szívószállal, erre valami fekete üledék keletkezett a pohár alján. Broáf. . . sem a mangóban, sem a tejtermékben nem volt semmi fekete. . . a végén a vacak ebéd után fizettem közel 7000 forintot, úgy, hogy ettem egy 990 forintos levest, meg egy 3290 forintos második fogást. Na, ezt add össze! Meg még a lassi, 890 forint, meg még a rizs 990. . . és még a szervízdíj is, na az is benne van, ha akarom, ha nem. . . röviden: ma is mellényúltam, de rendesen.