Gyomorünnep

Rendkívüli élmény, amikor két ilyen gasztronómiai fellegvár, mint a MÁK Budapestről és a Hosszú Tányér Hosszúhetényből egy közös este, közös főzés keretében együtt kínálja a mennyei mannát. Hát ezt nem hagyhattuk ki tényleg, mert különben minek élsz? Kellenek néha az ilyen kiemelkedő ünnepek a szürke hétköznapok közé. Az első lépés: időben helyet foglalni. Azután seregnyi levélváltás, biztosíték letéte, szóval, még adminisztráció is van ezzel bőven. De megéri minden perc várakozás! December 5-én 18 óra 30-kor végre kezdetét vette a happening! Koltai Gábornak, a MÁK tulajdonosának bevezetője után aztán kiömlött a bőségszaru. Kisvacak asztalt kaptunk, közvetlenül a konyhakijárat mellett, de mit panaszkodok semmit. Hogy bemelegítsünk, műsor előtt egy kis Carassia Classic Brut Magnum került a poharunkba, minden cseppje arany boldogság volt látni újra Franciskát a Hosszú Tányérból, meg Attilával is találkozni, aki már közben neki is állt az előkészületeknek. De még előtte felvezető falatkák érkeztek, egy döbbenetes húslevesszerű tea, valami habkönnyű étekszobrocskával, azután minifánk ököruszállyal töltve, medvehagymával, füstölt kecskesajttal igyekszem tisztítani az agyamat, hogy mindenre emlékezzek. De mindenre nem lehet. Borpárosítással kértük a vacsorát, hogy valahogy soroljam először délolasz bort kaptunk, majd jött a valódi vacsora, a MÁK-ból Mizsei Jani készítette a füstölt répás, tormás, bodzás remeket, újabb intermezzo után Attila rántott mangalicanyelvvel, zellersalátával és birsalmával nyitott. Ekkor érkezett, ha jól emlékszem a mádi bor, hogy még jobban örülj. De lehet-e fokozni? Lehet. A balatonakarattyai fogas tiszai kecsegemártással, káposztával, íróval és szagosmügével áá, hát mit mondjak De itt nincs vége, Attila őzgerinccel válaszol csicsókával, mogyoróval és fenyőlekvárral, borok érkeznek, hegymagasi Sauvignon blanc, hogy valami azért legyen, majd Zichy wagyu marhával kedveskedik Jani céklával, napraforgómaggal és oregánóval, tihanyi vörös bor kerül a poharakba, Attila meg levezetésképpen kecskesajtot, kamillát és diót tálal szilvával hümm.. hümm nehéz elmesélni, mert ezek csak szavak. Ízeket nem lehet leírni. csak úgy el lehet képzelni, hogy az embernek újra és újra kikerekedik a szeme, mint a rajzfilm-figuráknak, néz maga elé döbbenten, és elfogynak a jelzői, ha megkérdezik, hogy hogy ízlik az étel? És tegyük gyorsan hozzá, hogy ez mind nem pávián- meg kobrahús, nem déltengeri homár meg beluga kaviár, hanem mind-mind európai, szűkebb értelemben Kárpát-medencei, hazai alapanyag, ami egyébként a Hosszú Tányér és a MÁK közös főstratégiája, értékrendje. A falon van egy hatalmas térkép, a táj jellegzetes folyóinak rajzolatáról felismered, és ott vannak bejelölve a helyek, ahonnét az étterem ötletet és alapanyagot hoz, ahol a gyökerek eredeztetnek. És hiába ült az egyik asztalnál Pogány Judit Jordán Tamással, Molnár Piroskával és másokkal, egy ilyen este fő sztárja a két szakács, akik szerencsére ki is jöttek elénk és akiket nagyon hálásan meg is tapsolhattunk. Hát ilyen ez van a képzőművészet, a színművészet meg van az étkek elkészítésének is egy nagyon magas színvonalú művészete, amit azért szintén ismerni is illik. A felszolgálást is tanítani kell, ahogy itt zajlik, az példaértékű. Hogy mindez mennyibe kerül? Egyáltalán nem azt akarom mondani, hogy olcsó. De ha a szolgáltatás színvonalához mérem, akkor bizIsten megéri, mert olyan élményt kapsz, amiről még sokáig beszélhettek otthon vagy a baráti körben.