Most úgy jött ez elő megint a múltból, hogy a Tabánban lett vége a Pride-nak, mindenki haldoklott a szomjúságtól a nagy melegben, elvánszorogtunk hát a Krisztina körúton az első alkalmas helyig, ahol valamit inni lehet, mert a közelebbi helyek előtt 100 méteres sorok álltak. És ez lett az un. legközelebbi hely. Szemmel láthatóan tele volt, de találtunk egy asztalt, amit végig nem szedtek le előttünk semmit, nem takarítottak le, odaültünk, mert már elhagyott volt, és vártunk, vártunk sokat. Végül odamentem a pulthoz és megkérdeztem, hogy van-e valami jogi, helyi szokási stb. akadálya, hogy itt kérjek, fizessek és kiszolgáljam magunkat? Állítólag nem volt. Némi szerencsétlenkedés, ácsorgás után a pult előtt, ahol eléggé útban voltam, kiválaszthattam limonádét, tonikot, kétféle üveges sört. Ki is fizettem, érzésem szerint elég drágán. A választék nagyon szegényes. Mi a fene volt ebben a négyféle italban 4000 forint? Az ember a fizetés után kihozta oda, ahová mutattam. Asztalunkon az előző vendégek maradéka maradt továbbra is. Meglehetősen szmogos, büdös asztal, az étterem legszélén, néha, ha elment valaki, akkor süllyedt, rázkódott a padló. . . ez most a közepesnél jobb nem lett.