Csillagos ötös

Miután Pali bácsinál megreggeliztem fél12 tájban (kései reggeliző vagyok, viszont szeretek hosszan reggelizni elfordul, hogy a reggeli eltart este 10-ig, mint a szóban forgó napon) nem bírtam ki, hogy meg ne álljak a mellette működő Mangalica mennyország nevű egységnél. Egyik oldalról nem akartam már semmit sem enni, kóstolni viszont igen. Épp megegyeztem a vérpudingban a kedves pultos hölggyel s innivalót választottam (hátrahőkölve attól, hogy 2 dl magyar forrásvíz 500 forint, 2500 forintos literárú vízhez ritkán van szerencséje az embernek, legfeljebb michelin csillagos étteremben, például az Onyxban), amikor rám köszönt Palotai Csaba a legjobb magyar séfek egyike, akivel még a békéscsabai Brillben ismerkedtem meg s váltam konyhának rajongójává.
Ajánlására letettem a vérpudingről, hogy egész precíz legyek nem azt ajánlotta, hogy ne egyek vérpudingot, hanem azt, hogy kóstoljam meg a kenőmájasát. Az ajánlat igen vonzó volt, tekintve, hogy életem legjobb kenőmájasét a Brillben ettem, az maga volt a műfajcsúcs, a gasztrokatarzis, a májastökély. De kóstolni ennyi bőven elég volt, mivel várt még rám egy ebéd nem is sok idő múlva, 1 óra tájban. A májas csodás volt, akárcsak a hozzáadott marinált lilahagyma és a kenyér, mely, mint kiderült a legjobbnak tartott magyar pékségből a Pipacsból jön, ahol állítólag a legjobb séfek tanulnak kenyeret sütni. Az összhatás fokozhatatlan volt.
Összeszámoltam, 15 féle ételt kínálnak s pont ennyit kóstolnék meg tőlük bármikor, bárhol, bárhogyan, ahogy Hamvas Béla írja.
A kiszolgálás kedves, a beltér nagyon hangulatos, az ételárak abszolút barátságosak.
Kiemelkedően jó hely nyílt a Klauzál téri vásárcsarnokban, alig várom, hogy visszatérjek többedmagammal és a fél étlapon végigkóstoljuk.