Esős balsors

Az Újbuda Centerben voltunk, hát, nézni kéne valamit enni is, este van, zuhog az eső, mi legyen? Van itt egy Burger King az elején... nem jó, nekimentem a sötétben a járdaszigetnek, parkolóhely nincs, tolatva szerencsétlenkedés... akkor ott van szemben az a McDonald's... na, hajrá. De nem Mac Drive, ki akar 50 méteres sorban, kopogó esőben araszolgatni, hogy az ölében egyen egy rakás zsíros papírból? Menjünk be! Parkolás, bemenetel, rendelés leadása... itt egy kissé bonyolult lett ez a kor, átlátszó páncél védi a dolgozót a vendégtől, a vendéget a dolgozótól, maszk van mindenkin, zene hangosan harsog, alig értjük egymást. Nem is értettük... kiabáltunk. Igen egy ilyen menüt, meg egy olyan menüt... ittfogyasztás... hagymakarikát is.. azt is itt, persze, két hagymakarikát.. kólát, juice-t, meg édesburgonyát... arra várni kell. Jó, várunk. Itt a szám. Kivittük a tálcát, kiderült, hogy csak egy hagymakarikát kaptunk, de már öten-hatan álltak is a sorban, kiderült, hogy csak egyet is fizettünk, nincs mit reklamálni, legfeljebb azt, hogy a zenétől nem halljuk egymást. Megettük a vacsorát, és még mindig nem volt édesburgonya... erre ugrándozni, szökdécselni kezdtem, a kezemben a számmal, és kiabáltam, hogy felhívjam magukra a figyelmet. Kiderült, hogy egyszerűen elfelejtették. Aztán kihozta egy srác, és elnézést is kért. Én meg például nem akartam kézzel krumplit enni, kértem kisvillát.. csak pénzért lehet (???), 50 forint. Ok, akkor legyen pénzért 50 forint. Vettem egyet. Kicsit utáltam már ezt az egésze estét, meg az egész vacsorát, Közben, mint a Mikulások, sorra jöttek a piros pufajkájukban a Foodpanda futárok, egész kis gyűlés kerekedett itt, a végén már heten-nyolcan is ácsorogta a pult előtt, a rendelésekre várva. Mint egy nyirkos, tócsás váróterem. Na, ennyi elég is volt mára az étterem-történetekből...