Végtelen sorok a semmibe futnak

Most már tényleg kezdem unni a Mekiket minden egyes alkalommal, amikor a gyerekekkel megyünk közös programra. Legutóbbi hétvégénken a Campona mozi után a nagy büfé-arzenálból persze megint a McD-ra esett a választás, nem is tudom, miért. Bízzunk benne, hogy már csak pár év, és kinövik, vagy ha nem, akkor legalább már nem velünk akarnak menni "mekizni".
A sor csiga-lassan haladt, pontosabban jó ideig egyáltalán nem haladt. Mindössze 3 pénztárnál volt kiszolgálás, de 4 sor alakult ki. Így az egyik sor vakvágányra futott, így az ott feleslegesen állók mérgesen próbáltak besorolni a valódi sorokba. Egy tablettel járkáló kislány vette fel a sorban állóktól a rendeléseket, de ő is eléggé be volt lassulva, és egyáltalán nem követte le, hogy ki mikor állt be várakozni. Így fordulhatott elő, hogy már olyanktól is felvette a rendeléseket, akik sokkal később érkeztek, és ezáltal hátrébb álltak.
A játékok között - ami az aprónép számára a különös vonzerőt jelenti - egyáltalán nem volt választási lehetőség, mindenki ugyanazt az egyféle kis plüssállatkát kapta. A rendelésünk ezúttal is a szokásos volt, 3 Happy Meal menü a gyerekeknek, sajtburgerrel, illetve csirkefalattal, a férjem az egyik idényajánlatban lévő szendvicset kérte.
(én máshol ettem, majd arról is beszámolok).
Miközben én még vártam a sorban, a férjemék már elindultak szabad asztalt vadászni, ami szintén nem volt könnyű feladat. Az asztalokat mindenki magának takarítja le, evés után a maradékokat és az üres tálcákat sokan lusták elvinni a szemetesig. A takarító személyzet felbukkanása esetleges (1 nőt láttunk a szemetesnél, tálcákat helyezett derékszögbe hosszasan).