Rábukkanás

Kissé tanácstalanul néztem körül a Bocskai út-Karolina út sarka felé, hogy akkor mi legyen ma? Ettem már korábban egy szendvicset, nem voltam nagyon éhes, de azért ebédidő körül jár mégis... és akkor megláttam ezt a helyet. Igazán nem csábító, csalogató... első ránézésre, messziről talán egy bezárt kisvendéglő. De nem, mert székek meg asztalok vannak előtte... odasétáltam, megnéztem az étlapot, meglepően széles a kínálat. Bent meg egyáltalán nem olyan lepukkant, mint kívülről. Olyan közepes kis vendéglő, szűk hellyel, de nyilván népszerű, mert majdnem tele is volt. Találtam egy kétszemélyes asztalt, oda húzódtam, elég nehéz volt bepréselni magamat a szűk helyre. De hát ez ekkora. Próbaképp egy gulyáslevest kértem, hideg szelek, nyirkos idők járnak, jól fog esni. Nem gyors az étterem, minden frissen készül (gondolom, a gulyás az nem), lassan jönnek a fogások. Tekintélyes adagokat hoznak ki. Én is megkapom, kislábasban. Először nem voltam lelkes, icipicire vágott répa és krumplikockák, 5 mm-es darabkák, hús nem túl sok a merítésben, de aztán kiderült, hogy kitűnő íze van. Forró, jól megfőtt, minden szükséges íz benne van nyakig! Kenyeret is ajánlottak, meg csípőst is, nem kértem. Az étterem neve kimondva és viccesen "megtelsz", jópofa ötlet, valahogy illik is hozzá. Olcsó hely, A forró levestől aztán kivert a víz, nagyon vágytam már a friss levegőre, itt ma nem is ettem mást. De szívesen ajánlom a helyet másnak is.