Kihasználtam a rést

Na, azért nem olyan egyszerű ám ide bemászkálni, mert amúgy egy egyszemélyes kis beálló. Volt párszor, hogy megálltam, de nem győztem kivárni, hogy bejussak, meg úgy rémlik, hogy amikor még egyszerűen csak pékműhely volt a neve, akkor párszor betértem ide. Most meg párszor nem jött össze, de ma erre jöttem és nem volt bent senki! Hopp, egy rés! És már be is ugrottam. Ellettem volna még itt egy darabig, meg konzultáltunk volna sütikről, kenyerekről, sósról és édesről, de nem úgy van ám, az ember nem ilyen szemérmetlen, miután közben az ajtó előtt feltűnt egy. aztán kettő, aztán három várakozó, és kérdőn kukucskáltak befelé. Így aztán kapkodva döntöttem két sütiről, citromos kalács, narancsos linzer, aztán fizettem és pucoltam. Otthon persze kaptam a dorgálást, hogy akkor már miért nem vettem kenyeret is?