Szóval, be a Melissába. Hát mi legyen ebből, legyen gyros tál. . . igen, mindent kérek bele. Így is lett. Egy vacak kis előtér van, bent meg valami görög-jellegű belső tér, nincs nagyon eltúlozva a dekoráció, de azért mégis olyan, mintha. . . szóval azzal a szobával nincs sok baj, csak semmi különös. Az étel annál inkább. Pocsék gyrosz. Először is, nem kapsz kést. csak műanyag villát. Na most, van ugyebár a két fél pita, az is benne van, csupa maszat, azt hogy fogod meg kézzel? Mentem késért. Nincs Akkor is kérek egy kést. Elment, szerzett valahonnan, fémből volt, odaadta. Közben egy jelentősen neveletlen, kissé talán túlsúlyos gyermek, ki-be szaladgált. és az anyja (talán) egy szőke magyar nő, többször rákiabált, hogy Izmail! ! Hová mész, Izmail? Izmail, gyere vissza! Izmail, nem szabad! ! Gondoltam, ez az Izmail nem is annyira görög név, inkább török, egy görög férfinév mindig sz-re végződik (leszámítva a macedonokat). Na, de nem is genetikai elemzés miatt jöttem, hanem ebédelni, kevés hús volt a tányéromban, közönséges bolti ketchup, vegyes saláta meg némi krumpli. Nem volt finom. Viszont 3190 forint volt. A pultos srác, nyilván minimál magyar tudással, jóétvágyat kíván. Ha fizetni akartam, akkor is, ha fizettem akkor is, meg akkor is, amikor elköszöntem. Nem baj, lesz ebből még valami. Magyar tudás javulhat, a gyros bár aligha. Izmail meg csak felnő egyszer és nem lesz ilyen kis szeleburdi.
