Kicsi a világ...

Amilyen véletlenek vannak, hát, mit tesz Isten, tegnap után ma is a Corvin plázában talált a delelőre hívó kolomp. Jó messze elkerültem a Belfritet, telefont nyomogattam, hogy a JóAsszonyhoz menjek-e, de láttam, hogy az itteni (ittjartam) nép nem nagyon értékelte sokra, így hát a Mevlanába mentem, amit láttam, hogy sokkal többen szerettek. Pfejj, na ez is egy félreütés volt... állunk a sorban, mindenféle nemzetiségű népek mindenféle nyelven és temperamentummal ordibálnak a fejem felett, elkészülnek a sztaniolba csomagolt ételek, kiosztogatják őket valami hevesen gesztikuláló és kiabáló bandának, aztán én is bekerültem a látószögbe... az előttem lévő két ember hosszas diskurzust folytatott a pultban dolgozó nehézfejűvel, hogy az egyik tányérba mit igen, és mit nem kérnek, ennek ellenétre nem sikerült, mondtuk, hogy abba hagyma ne, a másikba meg mimást ne, nem fordítva, na, akkor kezdjük előlről... szóval, mire rámkerült a sor, előre, tudatosan és hangosan énekeltem, hogy én mindent kérek bele, mindegy a köret, vegyes legyen, mindent kérek bele és borjúból... erre megkaptam viszonzásul a bárgyú rutinkérdést akcentussal, hogy "hagyma, csípős mehet bele?" Igen, mehet, mutatom a kezemmel, hogy mindent, igen, mindent, bele... oda bele! Közben a testes lány, aki talán nem annyira török, de valamilyen szintén színes nációhoz tartozhat, és ő van a pénztárban is, ugyanazzal a pénzes kezével tele tenyérrel belecsak az előkészített tányérokba, mintegy belekeni a pénz szagát, aztán fittyet hány bármire is, teszi ki az evőeszközt, adja egyenként a szalvétát, kétszer megvakarja a haját... majd kasszíroz megint. Végül kaptam egy igazán pocsék, feledhető gyrostálat, a növényi részek nedvei vizesre áztatták lent a köretet, a hús mely drágább, mint a csirke, ízetlen, unalmas, langyos semmi, keservesen tápanyagot vettem magamhoz a lehangoló környezetben, aztán igyekeztem gyorsan távozni.