Remek élmény

A beltér igényes, elegáns, a belsőépítész remek munkát végzett, sikerült olyan hangulatot teremteni, mely egyszerre otthonos és elegáns, finoman merít a mediterrán kultúrák formavilágából. A háttérzenét is jól választották meg.
A honlapról azt is megtudhatjuk, hogy a konyhát két séf vezeti Cseh László, aki az elmúlt negyed évszázadban a testvéregységben dolgozott, valamint Weisz Roland, aki cukrászként minden bizonnyal a desszertekért (is) felel.
A láthatóan jól átgondolt választék bepillantást enged a mediterrán térség több nemzetének a konyhájába. Az általunk rendelt fogásokon kívül kínálnak muhammara-t (szír sültpaprikakrémet), padlizsántatárt, kétféle garnélát, hideg kapros uborkalevest, provanszi hallevest, csirkés quessadilla-t, fúziós ratatouille-t (kívánságra kacsamájjal) sertésszüzet chorizo-val, borjúbordát garnélával, haltriót, langusztát és összesen négyféle desszertet.
Az italválaszték lehetne szélesebb, s az itallap információdúsabb. A borok esetében nem közlik a pincészet nevét, csak a fajtát, ami meglehetősen furcsa. Csak Peronit és tapolcai Stari sört tartanak, utóbbinak megörvendtünk, kértünk is egy pohárral, a főzde sokat fejlődött az utóbbi időben.
Üdvözlőfalatként articsókakrémet kaptunk helyben sült, arab zsánerű laposkenyérrel, így aztán rendelésünkből töröltük ezt a fogást, kértünk helyette polipsalátát. A krém nem volt igazán karakteres, ezen lehetne még dolgozni. Amuse bouche-ként szerencsésebb lenne olyasmit kínálni, ami nem része az étlapon rögzített választéknak. A dióba forgatott, gránátalmaszemekkel tálalt kecskesajtkrém kiválónak bizonyult, ízre, állagra, tálalásra egyaránt, akárcsak a zöld humusz, amit alighanem zsenge zöldborsópürével ízesítettek és színeztek, majd zöldborsóhajtással tálaltak.
Az égetett karfiollal, kéksajttal, körtével és karamellizált mandulával tálalt, megfelelő sűrűségű karfiol-velouté íz- és állagjátéka is megnyert, akárcsak a jó tartású, rafinált ízesítésű polipsaláta. Az étkezésre a meggymártással felszolgált, esztétikára is megnyerő pisztáciavariáció (mousse, krém, ropogós) tette fel a koronát. Visszaköszönni láttuk azt, amit a honlapon olvastunk, tételesen, hogy Weisz Roland otthonosan mozog a francia új hullámos desszertek világában.
A kiszolgálás tanítható: megkülönböztetetten udvarias, szívélyes, segítőkész. Búcsúzóul mindenki kap egy kis borítékot, melyben egy életbölcsesség rejtőzik névjegykártyaszerű papíron. Nekem az jutott, hogy amiért érdemes meghalni, azért érdemes élni is. Vitathatatlan igazság.
A Minima bisztróban igen kellemes ebédet költöttünk el, szívesen megkóstolnánk még néhány fogást a választékból, leginkább talán a hallevest és a haltriót.