Budapest egyik legjobb gasztrokocsmája

A Mixátba első ízben már ebéd után tértünk be, zuhogott az eső, így nagyon jól jött, hogy útba esett egy hely, aminek nyitásáról nem is tudtunk, de ami első látásra nagyon megtetszett.
A söröző részlegen ültünk le, amit a XI. kerületi KEG Sörművház, Budapest egyik legjobb sörözője jegyez. 32 csapból folynak ott a prémium főzetek, itt sem adták alább. Annyi a különbség, hogy e helyütt mintha több import sör lenne, amin belül a lágerek is szépen képviseltetik magukat, különösen a cseh vonal. A pult mögött egy élő legendát ismertünk fel, a magyar sörélet kultikus alakját, Marosvári László sörszakértőt, akinek arcképe díszítette évekig a Szent András sörfőzde egyik legnépszerűbb sörét, az Ogre nevű, markánsan komlózott cseh lágert.
A New England stílusú India Pale Ale (NEIPA) söröket vettük sorra, ezek megunhatatlannak tűnnek.
Második látogatásunk alkalmával, tavaly májusban a borrészleget vettük górcsó alá, olyan pincészetek nedűiből válogatva, melyekkel a magyar borok intenzív és rendszeres kóstolgatása dacára még nem volt szerencsénk találkozni.
A kedves, bájos fiatal felszolgáló hölgy rutinosan és magabiztosan mutatta be a borokat, rá is kérdeztünk, hogy van-e szakirányú végzettsége, megtudtuk, hogy szőlész-borász képesítéssel rendelkezik. Ritka jó élmény, ha az ember hozzáértőkkel tudja megbeszélni a borokkal kapcsolatos benyomásait és meglátásait.
Ezúttal már célirányosan érkeztünk, tudva, hogy itt a kulináris felhozatal is érdemleges, eleve beterveztük néhány meleg étel elfogyasztását. Azt már helyben tudtuk meg, hogy a konyhát Sobják Mátyás vezeti, akivel élmény volt néhány gondolatot cserélni. Kérdésünkre szerényen csak a Mák bisztrót, a Costest és a szegedi Alabárdost említette, mint korábbi állomáshelyeit, de némi világhálós kutakodással kiderült, hogy csupa színvonalas helyen dolgozott. Előbb a szegedi Bistorantban, a régi, Izabella utcai Zeller Bisztróban, a Zonában, s a Prime Steakhouse-ban. Stázsolt a Fámában Huszár Krisztiánnál.
Az étlapon magyar és nemzetközi klasszikusok, pub food és éttermi fogások egyaránt megtalálhatóak, az általunk rendelt ételek mellett kínálnak többek között chilis fokhagymás rákot, padlizsán-, avokádó- és csicseriborsó-krém triót, gulyáslevest, karfiol steaket langyos lencsesalátával, házi pesto-val, porchettát csülökből burgonyapürével és sült répával, csirkepaprikást házi nokedlivel és uborkasalátával, valamint céklás brownie-t.
A marinált retekkel és céklapürével kínált citromos kacsaterrine izgalmas, kreatív kompozíció, virtuóz íz-, állag- és alapanyagjátékokkal örvendezteti meg a vendéget, a húsból készült pisztáciás rétegre hízott kacsamáj-pástétom kerül. Megelégedésünkre szolgált a gyömbéres korianderes ázsiai húsleves is, amit remek, krémes sárgájú marinált főtt tojással szolgáltak fel. A szezámmagot, amivel megszórták a levest, nem erőltettem volna, de így is emlékezetes fogás volt ez. A római stílusú Margherita pizza ízletes volt, kérésre kaptunk mellé fokhagymás, chilis és bazsalikomos olívaolajat. A maracujás mille feuille remek zárásnak bizonyult.
A Mixát névre hallgató komplexum nem csökkentve az Élesztőház, illetve a Madhouse iránti érzelmi elkötelezettségem, második látogatásra kedvenc gasztro-kocsmámmá lépett elő. Kárpát medencei szinten.
Azóta voltunk még vagy háromszor, csak sörözés céljából. A hely továbbra is kiváló, azzal együtt hogy közben séfcsere volt.