Most is úgy érkeztünk, hogy már nem volt szabad asztal sem benn (bár ott talán csak 2 van) és kinn, a folyosón sem, viszont a pultnál éppen nem kellett várakozni. A kiszolgálás futószalag-szerű, személytelen. A pultban személyesen Nyíri Szása, az Arany Kaviár sztárséfje főz. A fotókra nem direkt, az ismertsége révén került rá, hiszen általában törekszem az emberek nélküli képekre, de itt annyira szűkös a hely, hogy képtelenség volt lehagyni. A kínálat meglehetősen szűkös, az adagok kicsik, az árak viszont annál húzósabbak, nem igazán streetfood-bisztrós léptékűek. Csak 1 féle leves volt: borscs (1200 Ft), kijevi csirkemell (2100 Ft), töltött tészták: 2 féle pelmenyi (húsos és garnélás 1600 ill. 2400 Ft-ért), valamint csibureki (800 Ft/db). Azaz összesen 5 féle ételt kínáltak hétköznap ebédidőben. Azt láttuk, hogy nem itt fogunk jól lakni. A húsos pelmenyinél értjük, hogy kézzel készül minden darab, és éppen megfelelő volt a főzöttségi foka, finom a húsos töltelék, de azért nem aléltunk el a gyönyörtől. Evőeszközt az asztalokról kell elvenni, ami elég idétlen, kissé kellemetlen megoldás, ha nincs szabad asztal, hiszen ilyenkor mások közé kell benyúlni értük. Végül is a Callums és a Bőségtál közötti több asztalos részen sikerült leülni. Tálcát nem kaptunk, így kézben vittük át oda a tányérokat. Az ételt normális porcelántálban tálalják, nem műanyagban. Ár-érték arányban egyértelműen csalódást okozott a hely. Nagyon felkapott, trendi, túlértékelt, de egy próbától senkit nem tántorítanék el.
