Tévedéseim egyike

Nem, nem volt terv, csak annyi, hogy valamit eszem. A Rákóczi tér sarkán mentem volna a körúton falatért, aztán ott volt a sarkon ez. Nem olyan régen voltam a Bartók Béla úton a testvérében, és nem volt rossz ízű a pizza, jó emlék, itt meg egy lélek sem ült bent, hát itt az idő, próbáljuk meg! Egy nem túl lelkes kopasz koma fogadott, mondtam, hogy itt ennék és pizzát. Hát más nemigen van. Jó, akkor azt. Legyen rajta gomba, sonka, ilyenek... meg lehetne kukorica meg tojás is. Nem, a nápolyi pizzán nincs kukorica, a boltban meg tojás nincs. Jó, akkor legyen a sonka meg a gomba. De legalább hagyma legyen rajta. Lilahagyma van. Jó, akkor az. Fizessen 3300 forintot most. Fizetek. Közben lány is előkerül, pont olyan pizzaeladó típuslány, mint bárhol máshol, szétvarrt, és állandóan mobilozik. A hátsó asztalon meg ott pusztul, ki tudja, mióta, két tányér pizzamaradék, meg üres üvegek. Nem zavar senkit, csak engem. Pizza megjön, hát ez a pizza nem az a pizza, a múltkori jobb volt, bizony, ez egy nyers feltétekkel bíró, nagyon vékony, gumiszerű, ízetlen, vághatatlan valami. És mintha olyan vizenyősen nedves lenne benne minden alkatrész, nem egy forró, frissen megsült tészta. A valamiféle kukoricából készült evőeszközzel szánalmasan nyisziteltem, és nem, ez nem törik el! Ez elhajlik, aztán úgy marad. A késem pengéje szépen elgörbült, felpöndörödött, na, és ezzel az izével viccesen küzdöttem a gumiszerű tésztával. A vége már teljesen hideg volt. Közben úgy tettem ehetővé, hogy valami íze is legyen, hogy van a pulton valami ízesítő lé, abból locsoltam rá, így legalább egy ,kicsit csípős lett. A falból, talán az én tiszteletemre, mert korábban nem szólt, elkezdett frontemberkedni egy nyilván afro-amerikai előadó, botrányosan idegesítő rap ment végig, nem egy szám, hanem több ugyanattól a beszédhibásan makogó embertől. Kedvem még jobban lelombozá. Nem szeretnék sűrűn visszatérni ide.