A Művész művészete

Ma ebéd után a Művészbe ugrottunk be az Andrássy úton, nem volt konkrétan tervezve, csak az, hogy sétálunk, aztán ahol ránk jön, hogy kedvet kapunk kávézni, oda be. Itt jött ránk. Ugyebár exkluzív környezet, valaha tényleg ismert művészlelkek lenyomata lengi be még a teret, az Operaház, meg pár más színház is csak 1-2 százméteres körzetben van. Kint nem ülünk le, inkább bent. Bent is az eggyel beljebbe. Lány kedves, bár az fura, hogy mutatott egy asztalt, hogy ide, de az asztal nem volt letörölve az előző vendég után, aztán ott takarította előttünk. Amúgy más üres asztal is lett volna. Én még mindig azon voltam, hogy ebéd után még innék is valamit, az furcsa, hogy egy kávéházba, cukrászdába sörözni üljek be, de az még furcsább volt, hogy mindenféle melegételt is adnak a cukrászdában, olaszok kettővel mellettünk gulyást ettek... ez nincs benne nekem a cukrászda-kávézó fílingben, hogy pörköltet szaglásszak sütemény- és kávéillatok helyett. De úgy látszik, sok lábon kell állni itt is. A Pilsner mellé lattét is kértem, aztán közben rám jött, hogy talán süteményt is ehetnék, olyan csábítóak forognak kint a kirakat előtt, a gondolatot tett követte és egy pisztáciás kardinálist vadásztam ki a sok közül, a lány azonnal hozta is, és rendkívül finom volt! Azt sajnálom és az mínusz pont, hogy a nejem kávés kelyhéhez nem hoztak se alátétet, se szalvétát. Ez hiba. Hangulatrontó, hogy az olaszok úgy beszélgetnek, ahogy a villamoson szoktak, távolabbi asztalok között, nem ültek oda egymáshoz, pedig volt hely, hanem úgy áthangoskodták a teret. Azután valahogy nem stimmelt, hogy az asztalt nem jöttek leszedni a lányok, pedig négyen-öten is elmentek olykor mellettünk. Sokáig nem jött senki, nyújtózkodtunk, hogy fizetnénk. Ez sem volt valami nagyon jó. De összességében ez egy kiemelkedő hely, sok más szempontból. A számlánkban van szervízdíj, 829 forint, és így végül is 7957 forintot fizettünk. Viszont nagyon szép a hely, nagyon jó a kínálat, és nagyon jó a minőség is.