Vendégkajálóként a Pólusban

Látom, a fél város idejár, én meg nem. Na, nem maradok ki a jóból én sem. Szóval, elmentem a Pólus Centerbe. de ha megkínoznának az ÁVH-sok vagy a nyilasok, akkor sem tudnám megmondani, hogy miért menne bárki is a Pólus Centerbe, a világ végén van, mindentől távol, de még magyarul beszélnek ott is az emberek. És semmi olyan nincs ott, ami máshol nincs. Ha meg enni akarok, végig kell menni az egész, hosszú, unalmas, érdektelen folyosón, ahol körülbelül egy aluljáró-szintű kínálat van jobbra és balra. De az ebédért néha meg kell szenvedni, meg kaland az élet! A nagy körben, ahol az etetők vannak, szépen bejártam a felét, nézelődtem, szimatoltam, és végül rácuppantam a Nagymama konyhájára, az ember egyen magyart, ha magyar, és ebből is a resztelt máj vonzotta a legjobban figyelmemet. A kiszolgálás közepesen kedves, a lány megkérdezte, hogy melegítse-e, én lelkesen az igen-igenre szavaztam, hát betette forogni pár kört az elektromos ringlispílbe. Vettem még hozzá uborkát is, a pénztáros lány az tényleg kedves, mosolygós, örül a vendégnek, én is örültem neki. Mindezért 3500 forintot fizettem, egy piaci büfé-minőségű és típusú ételért, de én kértem, ennyibe került. Az infláció illés próféta szekerén száguld. Viszont finom volt, jól volt elkészítve. Viszont hideg volt, hiába melegítették meg, akkor is csak olyan langyos-semmilyen maradt. A boltot megdicsértem a gusztusosan kínált evőeszközök miatt, értették is mélyen, hogy miről beszélek. Az eszközök a nyelükkel kifelé állnak a tartóból, ahogy kell.