Szóval, a hely maga először is egy építészeti, esztétikai kuriózum. Egy világhírű intézmény. Különleges helyzet éppen ezért, hogy pólós, kisgatyás turisták teszik ki a vendégek zömét. Persze, az ilyen turista is egy rejtély sokszor, a mellettünk lévő asztalnál egy tipikus aszfaltvándor, alapjában spanyol nyelvterületről érkezett figura ült, valami fociultra mezben, baseball-sapka, olykor kiabált irtó neveletlen módon a telefonjába, rá is szóltam egyszer, meg sercegve vakarózott, szóval azt hinnéd, hogy adni kéne neki pár forintot. hogy továbbállhasson, de nem "végigette" az étlapot, nem óvatos kávéra tért be, nagyadag ételt kért, aztán desszert, aztán italok, szóval a látszat csal, volt miből. . . a másik oldalunkon két szerény, szolid kislány, ázsiaiak, sokáig pirulva nézegették az étlapot, aztán nagy nehezen kibökték a felszolgálónak, hogy köszönik, ez nekik nagyon drága, és elmentek. De van utánpótlás, a turisták egymás után érkeznek, egyénileg vagy családostól, és várakoznak az ajtóban, hogy felszabaduljon egy hely és helyrevezessék őket. Mi sem vittük nagyon túlzásba az eszegetést, inkább a fagylalt, sütemény, kávé szinten maradtunk, de hát az élmény az élmény, az ára meg az itteni fogyasztás. A felszolgálás nagyon kedves, mondhatnám, hogy sokszor nagyon türelmes is, ebben a nemzetközi sokadalomban, és sokáig figyeltem, hibátlan is. Bíztatnak, hogy csak rajta, menj, nézz körül, fotózz bátran, azért van, neked is legyen egy ilyen élményed, közember, ne csak a felső tízezernek. Élőzene van a jelenlétedhez, felváltva zongora, vagy cigányzenekar a pódiumon, mindent megadnak, hogy érezd jól magad. A szervízdíj benne van az árban. A környezet páratlanul szép, nagyon sokat hozzátesz a látogatás maradandóságához, és egyre kevésbé érzed ezt túlzóan drágának. Valahogy így voltam vele én is.