Igazi melléfogás

Megy az éhes szegényember az utcán, lát egy tésztaéttermet, és reményekkel tele betér. Fura szokások vannak, a belépés után van egy nagyobb látványkonyha, de nem lehet itt semmit csinálni, csak bámészkodni, el kell menni a terem túlsó végébe, és ott kell rendelni, fizetni. Ezután majd megint vissza kell jönni az ajtó elé, az elejére és ott lehet majd megkapni az ételt. Két pirospólós, egy lány meg egy fiú szerencsétlenkedett a belépőtérben, magyarázta el a menetrendet. Falon vannak monitorok, azokon vannak számok, az egyik szám te vagy, ha látod a jeled, akkor szabad a vályúhoz járulni. Nos gondoltam, eszem egy gulyást, meg egy krumplis tésztát, az ritkán akad az utamba. Valamit mellé, kérdé a csapos-pénztáros. Valami feltét... jó, legyen, Grillmáj? Jó, legyen. Így adódott a tervezett kétezervalahányszáz forintos gulyás meg a kétezer forintos krumplis tészta (2000 forint egy krumplistészta!) seperc alatt 7000 forint fölé emelkedett, és még csak egy italt sem kértem. És ez nem egy exkluzív hely, kis tálcával te hozod el a falatkáidat egy félig-meddig romkocsma kiszerelésű egységben. Hát, fogom a kis céduláimat, aztán várok, várok... a legények a konyhán valami sütögetnek, látom. És aztán felvirrad az én napom is, a 18-as! Egy marék papírom van, mutatom a lánynak, a felét elveszi. Tálcácskámmal helyemre vonulok. Van azért benne valami hangulatos is... látványra nem csúnya így ez a dolog. A zöld erőspaprikát - ki tudja, miért - a fedő tetejére kapom. Remélem, meg szokták mosni a fedő tetejét is. A gulyás közepesen finom, nem házias, hús van benne, krumpli is, meg sárgarépa is. Kicsit lélektelen, hát beletettem a karika erőspaprikát, hátha segít. Egy külön tálkában pirinyó kenyerek vannak, a héja kőkemény, belül puha, egy falatot ki lehet csippenteni mindkét szeletből. A vágyott krumplistészta meg... húú, az aztán sok zsírt látott, az biztos! Vagy én ismerem rosszul az étel lényegét. Elképesztően zsíros volt, émelyítően nehéz, talán még valami pörcök, szalonnák, vagy mik is voltak benne, rémes... az adag grillmáj, ami egyébként polgári nevén grillezett kacsamáj, megrengette a kacsamájhoz fűződő szerelmemet. Egy puha, nyálkás, aszpikosan reszkető ks maszatdarab volt, amit hüledezve böködtem a villámmal hogy mi ez? De nyers is volt. Persze, hogy visszavittem. Elnézést kértem, majd megsütik. Sütés, sütés, a krumplistésztára kaptam még egy adag pörcöt, a máj továbbra is egy aprócska nyálkadarab maradt... nem volt mit tenni, turkáltam még egy darabig a tányéromban, nagyon rosszkedvűen, majd visszavittem a tálcámat a koszosedénytartóba, és émelyegve távoztam. Szerintem innen örökre.