Újlipótvárosi oázis

A Pannónia és a Radnóti utca sarkán évek óta megszokott és jól ismert objektum az Oázis Söröző, Újlipótváros egyik biztos pontja, ami igazából semmi extrát nem nyújt, mégis szeretjük.
A dizájn retró, feltűnő, és kissé gicces is, nagy pálmafa festmények a falon, és az elkövetője nem volt valami nagy tehetség. Ételt nem lehet kapni, italokból a teljesen kommersz vonalat képviselik, árakban emberbaráti. A belső rész nem is tudni, milyen, mert mindenki kinn ül a teraszon, ami valójában nem is terasz, hanem az utcasarokra kitelepült székek, asztalok. Évek óta ugyanaz a középkorú, öblös hangú hölgy a pultos+felszolgáló (talán a főnökasszony is?) egyszemélyben, akinek mindig van egy-egy kedves szava, nemcsak a vendégekhez, de az utcán arra sétálókhoz is. Pl. amikor a gyerekeim még picik voltak, és babakocsival szinte minden nap elmentünk az Oázis mellett a Szent István Park felé, mindig megálltunk egy pár kedves szóra beszélgetni. Egyszer úgy alakult, hogy elfelejtettem magammal telefont vinni és haza kellett valamiért szólnom, simán odaadta a hölgy a mobilját (pedig egyáltalán nem vagyunk törzsvendégek), hogy nyugodtan csörögjek haza, nehogy csak emiatt haza kelljen mennem.
Abból is látszik, hogy ennél a helynél tényleg megállt az idő úgy néhány évtizeddel ezelőtt, hogy sem weboldaluk, sem facebook oldaluk nincs.