Fura ízek, tévesen értelmezett egzotikum

A Tompa utca elején lévő bisztróban évek óta több vendéglátó egység működött, kézműves hamburgeres, mediterrán bisztró, talán pizzéria is, amikre konkrétan emlékszem az elmúlt bő 10-12 évből, majd a legutóbbi bezárást követően az OKIKO távol-keleti bisztró nyitott meg, amelynek van már egy másik egysége is Budapesten, a Király utcában.
A színes képekkel illusztrált étlapon ismertebb japán és thai ételek szerepelnek, wok ételek, pirított rizses és tésztás egytálételek zöldségekkel, hússal, hallal, a levesek között udon, Tom Kha példaképpen.
Van egy kiülős teraszuk, valamint a benti rész galériázott.
A beltér elrendezése megegyezik a korábbi évekkel, viszont a bisztró zsánerének megfelelően különféle japán és ázsiai kiegészítőkkel, dekorációkkal színesítették a belteret, gondolok itt a lampionokra, az asztalon bambuszterítők vannak, illetve a pálcika használat elsajátítását, a helyes kéztartást képes útmutatóval segítik. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy egy jó kis ebédet kapjunk.
Ráadásként ebédidőben 2 fogásos menüt kínálnak hétköznapokon 12-15 óra között 2500 Ft-ért, amelynek árazása lényegesen kedvezőbb, mint az á la carte étlap árai.
Sajnos az étel egyáltalán nem volt jó. Mintha a szakácsnak fogalma sem lett volna, hogyan kellene elkészíteni ezeket az ételeket, amelyek amúgy annyira alapvetőek, hogy minden japán étteremben szerepelnek az étlapon, és elkészítésükhöz nem szükséges különleges szakács képesség, de itt valahogy nem jött össze sem a miso leves, sem a Teriyaki tészta csirkével. Egyébként külső megjelenésre még nem fogtam gyanút, látszatra jónak tűnt. A miso levesnek azonban fura mellékíze volt, és a benne lévő összetevők állaga sem volt megfelelő, a póréhagyma és az alga kemény, rágós maradt, az alaplé kifejezetten kellemetlen ízhatású volt. A második fogás adagra nagynak látszott, de a szósz mindent elrontott, ami émelygősen édes volt, ez tönkrevágta az egész tányért. A húsdarabkák között voltak rágós részek is.
Nekem nagy csalódás volt mindkét fogás, nem tudtam megenni egyiket sem, és éhes is maradtam. A pincérlány (magyar) kedvesen mosolygott, igyekezett, de a probléma kezelésére alkalmatlan volt, kompenzációs lehetőség nem merült fel, annyit bírt mondani, hogy hát sajnálja és majd jelzi a szakácsnak.
Szóval nekem nem jött be a hely, nem ajánlom.