Puritán beltér, kiváló ételek, számlaprobléma

Annyi kitűnő új hely nyílik Budapesten, hogy az ember akkor sem érez nagy ingerenciát arra, hogy visszatérjen valahová, ha ott séfcsere volt. Az Olimpiából már rég távozott Takács Lajos és bizony azóta nem jutottam el oda. A minap is azért esett a választásom az Olimpiára, mert „A kert” nevű bisztró zárva volt, pedig a Google azt állította, hogy nyitva van.
Amióta legutóbb az Olimpiában jártam, megváltozott a beltér, az kevés intimitás ami volt, az is eltűnt. Többnyire kopár falak, eléggé hangulattalan belső. Néhány zöld növény és színvonalas gasztrokiadvány dobja csak fel.
A rendszer hétköznap délben maradt a régi, annyi különbséggel, hogy az ételek jó része feláras, így aztán az elvben 3200 forintos menü könnyen 7000-be kerül a végén. Tény, hogy a különleges alapanyagokból készült ételek a felárasak.
Jómagam egy alapjáratú menüt kértem annyi különbséggel, hogy a 200 forintos feláras desszertre esett a választásom. Ez jelentett hideg uborkalevest, rántott borjúnyelvet, valamint csokitortát. Komplexebb megnevezései voltak az ételeknek, a fekete tábláról, amit lefotóztam, leolvashatóak.
A minőség kitűnő volt ezúttal is, azt viszont nem vettem jó néven, hogy a számlára felkerült egy 990 forintos plusz, ami akkor lett volna indokolt, ha az uborkaleves helyett kacsamájat kérek. Jóbarátom csak egy desszertet vett, az is remek volt.
Ezt kint vettem már észre, 250 méterre a helytől, de visszamentem, szóltam, a pénzt visszaadták, elnézést kértek.
Bennem mégis kellemetlen szájíz maradt.
Ráadásul egy hónap leforgása alatt két elit helyen akadt számlázási gond és nem két filléres. A másik a Zuzu volt, ahol egy víz helyett hármat ütöttek fel, s ahol egy üveg tisztított víz (0,75 l) 1000 forintba kerül.
Egy biztos, ezentúl a legjobb helyeken is alaposan ellenőrzöm majd számlát. Hosszú időn keresztül nem volt ezzel probléma. Legutóbb a kilencvenes évek középén történt olyasmi, hogy fél év – s nem egy hónap - leforgása alatt két helyen is gond legyen a számlázással. Így aztán elkényelmesedtem.
No majd másképp lesz ezentúl és odafigyelek ismét.
A kiszolgálás egyébként inkább személytelenül udvarias, mint kedves. Nem vágyom vissza, de nem teszem a helyet nem ajénlott kategóriába, mert Magyarország egyik legjobb séfjének Ádám Csabának az étterme, s még az is meglehet, hogy nem volt szándékos a félreszámlázás.