A Rákóczi Nigériája

Nem is olyan régen olvastam a hírt, hogy nigériai étterem nyílt a Józsefvárosban, közelebbről a Rákóczi téren. Bevallom ez vagy két hete volt, de nagyon nehezen került ide fel az ittjartamra, de megpróbálok emlékezni rá. Szóval, ilyenkor elsőszámú kötelességnek tekintem, és már meg is jelentem a tetthelyen. Nos, kis bánat, hogy megszűnt a Ké Bolá, Hector, a nagyon helyes kubai srác végleg bezárt, és pont a helyén nyílt meg az Oliviks Kitchen, hogy ne maradjunk egzotikus food nélkül. Cynthía Aese Chia személyesen fogad a pult mögött, ő itt a motor, a szakács, a kiszolgáló személyzet, és közben folyamatosan dúdol. Egyfolytában. Derűs hely ez. Rácsodálkoztam erre meg arra, aztán valami levest magyaráztam, mutogattam, ok, rendben, a telt varázslónő eltűnt a konyhában, azután előjött egy tányér rizzsel, meg csirkecombbal. De ez nem leves, mondtam én. Bánja a fene, ez is jó, nyilván ilyent még nem ettem. Hol lehet leülni? Hát fent a galérián, ahogy a Ké Bolá korában is volt. Felmásztam és ott ült egy fekete srác, szerintem ez az iroda is egyben (ahogy a Ké Bolá korában is volt), mert papírok voltak előtte és erősen dolgozott a laptopon. Nagyokat vigyorogtunk egymásra, aztán nekiláttam az evésnek. Sajátos, hogy egy rizses csirkecomb mellé egy szál kanalat kapsz, kést-villát meg nem, de a pokolba is, ha egyszer itt ez a szokás, akkor így eszünk és kész! A fentieken kívül sült banán is került a tányérba, azt látod a képen. Egyébként kedvvel ettem a fűszeres rizst, a kedves fekete srác elmagyarázta, hogy ez a jollof rice, és hát chickent eszem éppen hozzá. Ettem is, örömmel. A koma felhívta a figyelmemet a speciális üdítőre, mármint a hibiszkusz-italra, hogy azt feltétlenül kóstoljam meg, nem fogom megbánni. Lementem, vettem egy üveg sötétbarna hibiszkuszt és nem bántam meg. Tehát megvolt akkor most nekem a jollof meg a zobo, viszont van itt még mit kóstolni, hát akkor az umamiért, fufuért meg vissza kell jönni., Ez a feladat. Amúgy abszolút jó, hogy ilyen is van!