Ebéd utáni ital

Sompolyogtam a magyar főváros nagykörútján a mai ebédem után, hogy tán innék valamit valahol. Talán olyan helyet keressünk, ahol régen voltam... és hopp, itt van a Stextől nem is messze az One Beer... benéztem a sötét ablakon át, pfejj, nincs bent senki... de aztán kiderült, hogy dehogynem, a srác kint volt a járda szélén, talán dohányzott vagy szellőzött, de jött is egyből. Bent aztán komoly beszélgetés kezdődött a söröket illetően. Nem minden van csapon, sőt, a leginkább, jelen időben a dobozos sörök dominálnak. Ennek az a fő oka, hogy ünnepek előtt sokan vesznek-visznek innen különleges söröket ajándékba, amik voltak is a szekrényekben szép számmal. Amúgy elsősorban magyar kézműves sörök vannak folyóban. Ez nem valami jó hír, de ha már bejöttem, akkor lássuk! Óvatosan megkóstoltam egy Pils-típusút, de durcáztam tőle, nem találtam elég frissnek. Kiderült, hogy helyes volt a meglátás, nem ivott itt még előttem senki semmiből semmit, tehát pang a csőben a sör, én meg az első kieresztés balekja vagyok. Na, de nem úgy van az! A barátságos figura szép történeteket adott elő boros tölgyfahordóban érlelt sörökről, ugorjunk hát fejest abba is! Izgalmas savanykás anyagnak tűnt ez a Horizont Black Forest, Első kortyra utáltam, a végére meg sajnáltam hogy elfogyott. De úgy fejenvág, hogy bizonyos szédüléseket találtam a periférikus látásomban. Említsük meg,, ha már belekezdtünk, az első megivott Hoptop Pilst is, amúgy a hely nagyon jó, a választék különleges, bőséges, olcsónak nem a legolcsóbb, de nem is Kőbányai világost iszol, az is igaz.