Öreghalász Étterem Budapest

Rajtunk kívül csak a presszó részen voltak még vendégek. Az ételek ízletesek és nagyok voltak. Remélem egyszer még betérünk ide.

Az étlap szép hosszú - kérdés hány étel kapható ténylegesen - az italválaszték is bőséges. A kiszolgálásra sem lehetett panaszunk, az árak is kedvezőek, kellemes esetét töltöttünk itt.

Bármikor szívesen visszatérnék. Ajánlom azoknak, akik jót szeretnének enni nem túl drágán.

Ropogós libacomb hagymás burgonyával, lilakáposztával. Csak a káposzta volt jó. A comb nem meleg, nem friss nem utolsó sorban nem ropog és még ízetlen is. A burgonyának volt íze, csakhogy savanyú, ami nem illett hozzá. A felszolgálás sem volt kiemelkedő, többször kértünk üdítőt, egy másik asztalnál felejtette, hosszabb várakozás után mi kerestük meg a Cola-t és bontottuk fel. Indokolatlanul magas árakkal dolgoznak, meglepetés volt a számla. Egyetlen pozitívum, tisztának találtam a mosdót.

Egyszer, mintha jött volna egy kanadai rokon, és nagyon szeretett volna igazi, jó halászlevet enni Budapesten, akkor ezt találtuk ki és valami edénnyel el is jöttem ide és hoztam. Most arra vitt a dolgom megint, megláttam a lakótelep tövébe beleszomorodott éttermet. Visszajöttem és bentről is megnéztem. Halászlé, persze. . . milyen is? Vegyes. A hely üres majdnem volt, félidőben ebéd és a vacsoraidő között. Makulátlan rend. Pincér azonnal jön, én mondom, ő ajánl, de mást nem kérek, hozza kérés nélkül a csípős kiegészítőt. Majd nemsokára jön a kis bogrács, forr, rotyog, alatta ég a tűz, és a nagy csendben végig hallgattam a sustorgását, amíg ki nem hunyt a láng. Finom volt. Talán nem e legjobb, mert azért arra vannak más tippjeim, de mindenképpen a jobbak közül való. Sűrű, nem nyers, nem túlfőtt. A kenyér nem volt egy friss vágás, de csak azért, gondolom, mert így du. négykor nem vágnak fel egy emberért egy teljesen új kenyeret. Az ár nagyon korrekt, ismerve az országos körképet, a hely kívül kopott, belül tiszta és szép, a felszolgálásra sem lehet panasz. Ez itt így minimum egy négyes. Az emlékeim meg ott kóborolnak tovább.

Az igen szerény választékból végül vaslapon sült csirkemellet és rántott csirkemellet választottunk. Az ételekre sokat kellett várni. A pincérnek nem sikerült az egyszerű italrendelést – szénsavmentes, nem hideg ásványvíz – abszolválni. Először hideg szénsavmentes vizet hozott, majd nem hideg szénsavasat. A kettő kombinációját valahogy képtelen volt megérteni, nem is erőltettük tovább. Nagy sokára megérkeztek az ételek, hihetetlenül pici adagokat kaptunk, éhesek maradtunk. Az ételek egyébként finomak voltak, de nem kimagaslóan. Az italok nagyon drágák és az ételek is erősen túlárazottak. Mi nem leszünk visszatérő vendégek.

Hétköznap ebédidőben kedvező árú 2 fogásos menüt kínálnak 890 Ft-ért, ami árban kedvező, minőségben azonban az átlagos, erősen felejthető kategóriába tartozik. Tipikusan az a hely, ahol az ételre már 1 hónap múlva sem emlékszik az ember, ami egyúttal persze azt is jelenti, hogy nem felejthetetlenül rossz, csak semleges, jellegtelen, semmilyen. A kiszolgálás is tessék-lássék, az ebédidő közepén a pincérek az éppen érkező szállítmányt pakolják a raktárba, közben kimennek dohányozni, végül is belefér, nincs teltház, de mégis olyan ambivalens ez a helyzet. Pedig amúgy udvariasak, köszönnek, nem tesznek úgy, mintha nem foglalkoznának a vendégekkel, de mégis érezzük, hogy itt nem mi vagyunk a középpontban. Pozitívum, hogy minden asztalra kancsóban oda van készítve a víz és tiszta poharak is, ez Budapesten sajnos nem igazán jellemző szokás, vidéken azonban bevett gyakorlat. A kelleténél hosszabb étlapon magyaros és halas ételek az uralkodóak, meglepetést nem igazán tartogatnak. Pontyból és harcsából készítenek halászlevet (1790 ill. 1990 Ft), a főételek 2-3000 Ft-ba kerülnek. Összességében egy megfáradt, kissé múltban megrekedt helynek tűnik, ami lehetne jobb, barátságosabb, kellemesebb.