Ezért választottam ezt a helyet. Kísérőm viszont annyit áradozott a csodálatos thai levesekről, hogy végül én is azt választottam. A leves mennyisége lenyűgöző, első gondolatom az volt, hogy aki ezt bevágja délben, biztosan kibírja vacsoráig. Van belőle zöldséges, csirkés, rákos. Duhaj kedvünkben az utóbbit választjuk, és el kell ismerni, 40nem sajnálták belőle a garnélát, volt benne vagy 5-6 darab. A lé forró és kellemesen csípős. Jól lakni persze csak úgy lehet vele, ha még egy adag üvegtésztát is kérünk betétként. Így már valóban egy tartalmas, laktató étel, igaz, az ára is szépen kúszik felfelé, máris 1900 Ft felett járunk, ami egy gyorséttermi levesért nem kevés. De talán meg is érte volna az árát, ha jóízűen kanalazhattuk volna, csakhogy akad egy kis gond: a zöldségnek hitt összetevők egy része fogyasztásra alkalmatlan szár és gyökér. Csak a citromfű elrághatatlan szárát tudtam azonosítani, a másik kemény valami is, amire ráharaptam, nagyon érdekes és intenzív ízű. Nyilván kellett az ízhatás eléréséhez, csak épp az étel elkészültével illett volna kidobni belőle. Bár nem hiszem, hogy bárki figyelt ránk, engem zavart, hogy úgy ettünk, mint a malacok, a rákfarkakon kívül az elrághatatlan, leszopogatott kemény darabkákat is kupacba gyűjtöttük a tálcán, illetve egy csomó szalvétát elhasználtunk erre a célra. Talán valami „csontos tányérka” a rákfarkak miatt is kijárna egy ilyen étel mellé. A sokadik kellemetlen meglepetés után úgy oldottuk meg a problémát, hogy kipiszkáltuk a rákot és kiettük az üvegtésztát a levesből, aztán óvatosan lekanalaztuk a lé nagy részét a zöldségnek látszó csuda tudja, mik tetejéről, mert nem volt kedvünk szálanként elemezni és találgatni, vajon mi ehető belőle, mi nem. A szabadon összeállítható menü újbóli kipróbálása egyelőre lekerült a napirendről, valahogy nem kívánkozom mostanában thai gyorsétterembe.