Izgalmas, vibráló leves

A thai konyhába első ízlelésre beleszerettem. Mint ahogy a többi nagy ázsiai konyhába, a kínaiba, a japánba, az indiaiba, vietnámiba s a koreaiba is. Más kérdés, hogy mekkora különbség van a magát thainak nevező plázás helyek és például a Pad Thai között, az utóbbi javára.
Az Október 6. utcai egységben levest és desszertet kértem, a Tom Kha Gai (990 ft a csirkés) az egyik legjobb volt, amit a műfajban ettem, vibráló, jó állagú, remek ízharmóniát mutató produkció. A mangós ragacsos rizstől (590) nem voltam éppenséggel oda, de az sem volt rossz, a mangó, mely egyik kedvenc egzotikus gyümölcsöm, lényegében csak a maracuja veri, rendesen feldobta.
A wokos produkcióik is jók, volt alkalmam kóstolni a testvéregységben, s társaimtól is. Az sem rossz ötlet, hogy megadják a modellt, az összetevőket s mellé az árakat, majd a vendég állítja össze az ételét pénztárcájának és ízlésének megfelelően.
Jó hely a Pad Thai, nem véletlen, hogy még a Gault Millau kalauzba is bekerült, ha emlékezetem nem csal, első ízben 9 ponttal jutalmazták, ami korrekt, átlag feletti színvonalat jelent. (Ők nem pont így definiálják, de ez a lényeg, az átlagos helyek 7-8 pontosak.)