Jó választás annak, aki szereti a műfajt, a panír kompakt, a jó ízű sajt szépen folyik. Másodszor 2022 elején tértem be hozzájuk. Új különlegességük a vadkovászos tésztával készült nápolyi pizza, amiből öt variánst kínálnak. A kezdeti rendszert, hogy naponta más-más alapanyagból készítenek déli menüt, s ehhez társul egy szűk álladó étlap, januárban még tartották, áprilisra ezt a Szevasz tavasz étlap váltotta fel. A választékban rokonszenves bisztróételek szerepelnek a báránnyal töltött karalábétól a rántott Fledermaus-on át a tormás polenta-krémmel, hónapos retekkel, pecsenyeszafttal kísért ropogós malaccsülökig. Bekerült a választékba két burger is, a magyar tarka márványos húsából készült Bazalt burger illetve az Ave Cézár, melybe rántott kecskesajt vagy csirkemell-filé kerül s persze Cézár saláta, amit az étlap szerint tankönyvi öntet kísér. Aki bor vagy sör mellé csak valamit apróságot kér, rendelhet hasábburgonyát és/vagy édesburgonyát házi majonézzel, illetve házi ketchuppal. A borivók a Bezerics pince 15 borából választhatnak, melyeket a pét-nat kivételével kimérnek decire is. (Utóbbi teljes nevén pétillant naturel az itallap degorzsátlan nyerspezsgőnek hívja, a natúrborászok körében egyre népszerűbb műfaj. ) Két jobbacska nagyipari sört csapolnak, palackban tartanak három kézműves tételt is. Aki volánnál ül, Bezerics apuka házi szörpjeiből válogathat. Nem sikerült megegyezni a felszolgálóval abban, hogy fél deciket hozzon ki a Bezerics pince boraiból, megkóstoltam volna az összes száraz fehérbort, a számlázást is könnyű lett volna megoldani, hiszen a borok ára ezt megengedte volna. Meghitt beszélgetést folytattam viszont Bezerics Csabával, az üzletvezető-(rész? )tulajdonos édesapjával, ami ellensúlyozta az érthetetlen és üzletpolitikai szempontból is kontraproduktív pincéri merevséget. Két bort kóstoltam végül, ezek hozták a már ismert korrekt minőséget. Egy három darabos tapas tálat válogattam össze, cékla- és avokádó krémet, valamint humuszt. Kínálnak még tapas kategóriában marinált olívákat és erdélyi padlizsánkrémet. Csak utólag olvastam, hogy sózott aszalt szilvából készítették el az olajbogyó balatoni variánsát, így eszembe sem jutott rákérdezni, hogy áttértek-e közben a valódi olívákra, vagy a saját verziót kínálják most is. Az avokádókrém nem volt rossz, de őszintén szólva előnyben részesítem a durvára tört, rusztikus változatot az itteni, simára turmixolttal szemben. A hummusz kifejezetten jó volt, a fekete szezámos zsályás céklakrém pedig remek. Mindehhez helyben sültnek tűnő, jól sikerült gyökérkenyeret és zöldséghasábokat adtak. A Paletta ismét jól teljesített, jó esély van rá, hogy következő látogatásomig nem kell újabb fél évtized elteljen, annál is inkább, hogy az egész család rajong a nápolyi pizzáért, s egyikünk sem kóstolta még a Bezerics-féle változatot.
