Mai Tapas-talatom

Mivel biológiai berendezésem okán és spirituálisan sem vagyok fényevő, néha táplálkoznom kell. Ez a tevékenység ma a Kálvin térre koncentrálódott, közvetlenül ama református templom mellé. Tehát a pesti Pata Negra, ellentétben a Duna túlsó partján lévővel. Amúgy kitűnő kis spanyol konyha. Hely volt bőven, letelepedtem, aztán sorra jöttek a felmerülő kérdések, de nem tarott sokáig, mert már előzetesen tájékozódtam a neten, tudtam, mit fogok kérni. Részben. Tenger gyümölcseire, azon belül is rákra utaztam. Mai fogásom neve Langostino a la Plancha, ehhez a választott tapas végül a laskagombás, tejszínes, de amúgy csípős Setas a la Crema lett. Nem tudtam, milyen a rák gombával, azt még nem próbáltam, de egyszer élünk, csuhajla! Rendkívül gyorsan érkezett és nagyon jól is nézett ki, ráadásul nagyon finom is volt. Elgondolkodtam, hogy az emberek egy jelentős részének van valami averziója a rovarevéssel kapcsolatban, a rákevéssel meg nem annyira. Pedig ezek is, azok is ízeltlábúak, akkor meg? Szóval, élvezet-evés, nagyon jólesett hozzá a friss bagett, mi kell még? Igaz is... a végére egy kis spanyol bor. Ehhez ajánlást kértem, kaptam is, száraz fehérben egyeztünk meg, az eredmény pedig egy jó pohár Bohigas, ez nem drága, nem kirívó ízekkel bíró, egyszerűen csak az, aminek iszod, egy kellemes, ebédet leöblítő bor. És ez nem egy drága hely. A rákfogás 3600 forint, a gombás 1950, a bor meg 1900 . És pazar volt az ebéd. A szervízdíj benne van a számlában. P. S.: a WC remek humorforrás: ha a piszoár előtt áll valaki és tevékenykedik, közben valaki bentről lendülettel ajtót nyit rá, akkor úgy oldalba vágja a fecskendőjével babrálót, hogy estében és meglepetésében eldobja még a fegyverét is. De hát kaland az élet.